Olyan sok kín, nyűg volt korábban az életemben. Hajlamos voltam csak és kizárólag a problémát látni, és mindegyik hatalmas és megoldhatatlan volt. Sok idő telt el, amíg felfedeztem, hogy ha valami rossz, kellemetlen, negatív történik, legyen az bármekkora súlyú, az egy jel, kihívás, okkal történik. Sokkal könnyebb az életem, amióta nem agonizálok bagatell apróságokon, amióta tanulom, hogy ne vegyek mindent rögtön a szívemre, amióta képes vagyok a rosszban is meglátni a jót, amióta nem terjengenek a szívemben és a lelkemben csupa sötét szürke fellegek, amióta hiszem, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Ma reggel esett. A legtöbb ember szitkozódik, mert cipőt kell húzni a szandál helyett, mert esernyőt is kell vinni, mert nem süt a nap és jaj, de szürke minden, meg a franc essen belé, épp csak annyira esik, hogy összemaszatolja a kocsit, és persze pont ablakpucolás után kell esnie... Ismerős, én is így gondolkodtam korábban.
Ma reggel esett. Hálás voltam, hogy nem csúsznak az utak, mert autóba kellett ma ülnöm. Hálás voltam, hogy nincs kánikula, mert azt nagyon nehezen viselem. Hálás voltam, mert még így március végén is felvehettem a kedvenc dzsekimet :)
.jpg)
Tegnap szemészeti kontrollon jártam. Határozottan éreztem már tavaly év végén, hogy romlott a szemem. A doktornő már sok évvel ezelőtt megmondta, hogy sajnos ezzel kell számolnom. A vizsgálaton kiderült: kapok még fél dioptriát. Egy fuvallatnyi szomorúság után hálás voltam, amiért anatómiailag minden rendben a szememmel. Hálás voltam, hogy látok, hogy megoldható a dolog. Hálás voltam, mert a külföldi fizumból már előre félre tudtam tenni a szemüvegre, sőt egy új keretre is futotta. Ma pedig hálás vagyok, hogy kerek 24 óra alatt elkészült az új látóeszközöm :)
A bloghoz olvasók kérésére készült egy személyes blog a Facebookon. Sokatokkal tartom ott is a kapcsolatot, sok ismerősre tettem szert általa, folyamatos a kommunikáció. Sokan biztattok, tippeket adtok, segítetek. Vannak olyan boszioldal kedvelők, akikkel egészen mély lett a kapcsolat. Olyan dolgokat is elmeséltek, amikre nem is számítottam. Személyeseket, megrázóakat is, de sokszor írtok sikerről, örömről. Igazán megtisztelő, köszönöm Nektek! Mára 450 kedvelője van az oldalnak. Nagyon örülök neki, és nagyon köszönöm, hogy ilyen sokakat érdekel ennek a kis Boszinak a története :)
Apró dolgok ezek, de melengetik a szívemet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése