126. nap

Ez az első olyan alkalom, amikor nem az albérletből indulok Ausztriába. És habár voltam már nagyon fáradt indulás előtt, a mostani állapotomat az jellemzi legtalálóbban, hogy a végkimerültség határa.

Az itthoni két hét alatt elköltöztem a barátomhoz, pakoltam, cuccoltam, dobozoltam, lépcsőztem a csomagokkal, itt volt anyu segíteni, cuccoltunk anyuékhoz is; hol az albérletben aludtam, hol az új helyen, javában zajlik a Busójárás, hétvégére lejöttek a húgomék. Aki járt már a Busójáráson, főleg, aki ekkor éjszakázott már Mohácson, az tudja, hogy ilyenkor hatalmas a hangzavar, a busók kolompolnak, kereplőznek éjjel, hajnalban is. Ma délutánra eljutottam odáig, hogy csomagoltam az útra a kajámat, és azt éreztem, ott, menten, álltamban elalszom. Délután ledőltem kicsit, de nem tudtam elaludni. Pedig ma éjjel jó volna már egy kicsit pihenni, aludni...

De mindennek ellenére hálás vagyok amiért az én kis Koalám szabin volt és így nem kellett kapkodni a költözéssel. Hálás vagyok, mert anyu rengeteget segített. Hálás vagyok, hogy a húgom vette a bátorságot/erőt, hogy a cukorbeteg fiával először a betegség kiderülése óta útra kelt, buszra szállt és lejött a Busójárásra. Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jó kis közös élmények születtek. Hálás vagyok, amiért egy csoda aranyos lakásban K. ennyi türelemmel és szeretettel fogadott és hogy sokat lehettünk együtt ebben a két hétben. Nagyon nehéz lesz holnap visszamenni Ausztriába, de hálás vagyok, amiért van munkám, előre köszönöm, hogy E. aranyos lesz és gyorsan elrepül a kinti két munka hét. Hálás vagyok azért is, hogy nekem a munka után van 14 nap hétvégém, nem tudom elmondani, mennyire jó ilyenkor itthon lenni. 

És most először utazom ki úgy, hogy nem kell mindent az utolsó morzsáig kienni a hűtőből, mert nem kell a hűtőt leolvasztanom, nem kell meglocsolnom a virágokat, nem kell elzárnom a víz fő csapokat, nem kell csilli-villire suvickolnom a lakást, nem kell leadnom a kocsi kulcsot, nem kell azon gondolkodnom, hogy biztosan jól becsuktam-e a terasz ajtót...

Nem volt ma erőm, időm, energiám ételt fotózni, haladtam a dobozaimból a terv szerint.

A kinti étkezési terv és edzésterv kész, E-nél majd kicsit kipihenem magam, és mehet minden tovább a régi kerékvágásban. Vagyis nem egészen, mert lesz majd egy-két változás. Ezekről majd folyamatosan beszámolok :-)

A K-tól kapott csodás csokrommal búcsúzom a hétre. Legalább ilyen csodás következő hetet kívánok!