Motiváció

Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes!
Ha van egy álmod, ne mondj le róla!
Ha valaki nem tud valamit ,azt szeretné ,ha te sem tudnád.
Ha akarsz valamit, TEGYÉL ÉRTE!

 

Nem tudom, ki hogy van vele: egy-két éve még nem bírtam, ha fotó készül rólam, utáltam látni a zsírt a testemen. Ha fotóztak is, igyekeztem mindenemet úgy behúzni, ahogy csak tudtam és takargatni magam, hogy minél kevesebb látszódjon a nagydarabságomból. Ma pedig kell, hogy lássam a régi önmagam, amikor nyavajgással kezdődik a nap, mert éppen fáradt vagyok vagy nincs kedvem nekiállni az edzésnek. Látnom kell a dagi boszit, emlékeztetnem kell rá magam, hogy hogyan éltem akkor (zaba, nulla mozgás) és emiatt hogyan néztem ki. Látnom kell a különbséget, hogy tudatosítsam magamban: jó, amit csinálok, megéri elkészíteni előre a kaját és dobozolni, megéri megcsinálni az aznapra rendelt szent edzésevangéliumot, hogy soha többé ne legyek bálna és hogy soha többé ne érezzem magam annyira rosszul a bőrömben, mint akkoriban.

Az első kép Olaszországban készült, amikor ott dolgoztam. Meran, 2009. Simán emlékszem, hogy annyira feszült rajtam a nadrág, hogy a buszon ülve is ügyesen kellett pozíciót választanom, nehogy szétrepedjen rajtam. És arra is pontosan emlékszem, amikor ez a kép készült: annyira behúztam a hasamat, hogy már rosszul voltam, a karjaimat pedig már rutinból a combjaim elé tettem, hogy ne látszódhassanak a "kinövéseim".

Arra is emlékszem, amikor a második kép készült. Ez egy teljesen más érzés. :)

Szóval hideg van, fáradt vagyok, semmi huzatom átöltözni, mégis megteszem. Magamért. Irány az edzés!