Mindenki életében van olyan időszak, amikor álmodozik valamiről. Aztán eljön az az idő is, hogy az álmokból terveket sző, aztán elkezdi megvalósítani. Lehet ez iskola választás, a lakás megújítása, munkahelyváltás, de akár az is, hogy elhatározzuk: megváltoztatjuk a testünket: lefogyunk/hízunk/izmosodunk (...)
Közel negyven életévem alatt megfigyeltem, hogy nagyon jól megy az álmodozás, jól megy a tervezés, és hajlandó is vagyok tenni azért, hogy valóra váljanak a terveim, hogy haladjak is azon a bizonyos célhoz vezető úton.
A fegyelem, a kitartás, a szem célon való tartása, az önmagunkba vetett hit nagyon fontos, de van egy dolog, amit nem szabad kihagyni az egyenletből. Ez pedig az, hogy nem szabad túlspirázni, túlgörcsölni, ha szeretnénk elérni valamit.
Igen: jó, ha a tervben, a célokhoz határidőt is felállítunk magunknak, de nem árt reálisan átgondolni mindezt. Ha 20 kilót szeretnék fogyni, nem tudom elérni -egészségesen- 3 hét alatt. Ha definiált karizmot szeretnék, nem fotózhatom le magam 2 hét múlva izmosan, ha előtte még sosem tornáztam, súlyzókat pedig csak rózsaszíneket és csak az interneten láttam.
A legjobb, ha nem pánikszerűen ugrunk bele egy-egy változtatásba. Mert ha igen, akkor nagyon fog szorítani a rövid határidő, csak az fog a fejünkben járni, hogy jajaj, már csak x hetem van, jaj, nem mozdul a mérleg nyelve, jaj, hát én ezt nem tudom megcsinálni (...)! Ebből pedig legtöbbször jön a feladom kellemetlen érzése, a (z újabb) csalódás önmagunkban, a sütizés, a mekizés, és rosszabb lesz a helyzet, mint még mielőtt belekezdtünk volna bármibe is.
Igenis meg kell tervezni az étkezést, igen, előre kell főzni és dobozolni, igen: hozzá kell tenni a (célzott) mozgást, és ha mindez megvan, akkor csak jól kell enni és mellé megcsinálni a tervezett mozgást, és itt a dolgot "el is lehet felejteni". Hiszen az élet nem csak az evésről és az edzésről szól. Mellette ott a munka, a család, jobb esetben a szórakozás, a pihenés, amik ugyanúgy részei az életnek. Saját tapasztalatból tudom, hogy volt időszak, amikor ezerrel rágörcsöltem arra, hogy most már pedig nekem két hónap múlva bombanőnek kell lennem bikiniben. Ideges voltam emiatt, úgy éreztem, meg kell felelnem, meg kell mutatnom, amit elértem. Semmi más nem járt a fejemben, csak az étkezés és a minél több edzés, képtelen voltam józanul gondolkodni, csak ez járt a fejemben egész nap, és bedepiztem attól, ha meg sem mozdult a mérleg mutatója. A legszörnyűbb ebben az, hogy ebben az időszakban semmit de semmit, egy hangyányit sem sikerült közelebb kerülnöm a céljaimhoz. Amint viszont megnyugodtam, tudatosítottam magamban, hogy jól eszem és az edzés is rendben, és nem ragaszkodtam feltétlenül a határidőhöz, nem pattantam naponta ötször mérlegre, jöttek az eredmények.
Nálam már nincs "nem megy", "nem tudom", "de én"... És a legfontosabb: nem agyalok túl sokat, nem parázok. Tervezek, csinálom a dolgom alakulás terén és pont. Elhihetitek: így sokkal jobban érzem magam :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése