2013. november 15., péntek

Új fejezet / 2. szakasz / 19. nap


itt


Ha ez így megy tovább, a nászéjszaka helyett a konyhában fogok ülni, őrzöm a csirkehusimat, nehogy a személyzet rávesse magát és megegye, és számolom a másnapi kalóriákat; a szülőszobában majd tuszkolom vissza a gyereket a hasamba, várjon még, mert nekem meg kell terveznem a jövő heti kaját; nem lesz időm elmenni felvenni a lottó ötösömet, mert éppen aznapra hosszú edzést terveztem...
 
itt

Lehet kalóriát és makrókat számolni, meg lehet tervezni a heti kaját és lehet előre főzni, dobozolni; szuper, ha megvannak a tervezett edzések, de azt hiszem, én most besokalltam ettől az egésztől. Biztosan az is rányomja a bélyegét, hogy ma egész álló nap éhes voltam. De elviselhetetlenül. Úgy, hogy ettem, nem keveset, rendesen. Sokszor igyekszem meggyőzni magam, hogy majd elmúlik, iszom, elintézek ezt-azt, de nem múlik az éhségérzet. És ha még eszem, utána sokkal rosszabb. Ne gondold, hogy nyavajgok, hogy csak beképzelem, hogy csak az agyam éhes. Szédölgésig, ájulásig éhes vagyok. Nem tudok már harcolni ellene, mindent kipróbáltam, hogy ezt kivédjem, nem tudok mit kezdeni vele. És nem vagyok képes tervezni, előre gondolkodni, a hajamat tépem már, ha a másnapra és a csirkére gondolok. 3 éve megy ez így: tervezek, számolok, dobozolok... Besokalltam, kész, itt van egy pont. Este sütöttem kókuszos pitét, meggyes sütit, és egy kenyeret is rittyentettem. Van itthon kaja (hús, zöldség, tojás...), tehát nem fogok éhenhalni (haha, ez vicces...). Nem bírok már dobozokat látni, cetliket, makróadatokat, a 3 spirálfüzetnyi étkezési naplómat...
Kiveszek 2 nap "szabit". Nem akarok gondolkodni.


4 megjegyzés:

  1. Végre. Remélem, ezután jön a felemelkedés. Pl. személyi edzővel kőkemény edzések és normális (paleo) kajálás, számolgatás nélkül. Ha 3 évet meg tudtál oldani ilyen őrült szigorral, akkor ezt is meg tudod. Meg élned is kellene ezen kívül, mert az az érzésem, hogy te gyakorlatilag egy önmagad által kreált börtönben élsz. Ami eddig volt szép volt egy darabig, de az is várható volt, hogy kikészít. Nem vagyunk robotok az istenért. Más fél év után kiborult volna ettől, ami egyúttal viszont azt is mutatja, hogy te bármit el tudsz érni, csak tudnod kell váltani, és szerintem annak most jött el az ideje. Annyira szeretném, he kimozdulnál ebből és lazítanál (miközben keményen edzel is azért). Ha nincs pénzed edzőre, akkor jelentkezz a LifeTilt Reality-be, vagy valamilyen FB-os átalakító programba Konok Susie-hoz, Németh Dorottyához, vagy tudom is én, csak legyen egy útmutatód. Szóval valamilyen komoly, felügyelt edzésprogram csak megoldható valahogy. Sok sikert, én nagyon szurkolok.

    VálaszTörlés
  2. No.
    Hát, ilyent se olvastam még itt. Én azt látom, hogy a kaja, az edzés nagyon szigorúan ki van porciózva, és teljesen normális hogy ez időnként soknak tűnik. Azért azt tegyük hozzá, hogy lámpással kéne embert keresni aki ezt így évekig tudja csinálni. Ez addig jó amíg örömmel tudod csinálni, és amíg nem tölti ki kényszeresen a napjaidat a dobozolás, edzéstervezés, naplóírás.
    Eszembe nem jutna azt mondani hogy ne csináld, ellenkezőleg: csináld kitartóan, mert megérdemled hogy csinos és egészséges légy. Csak icipicit lazábban, és az elért eredményeket figyelembe véve megengedőbben, az alapelveket nem feladva. Újra meg kell keresni a határokat az elszántság és csökönyösség között, a kényszeresség és a precízség között. Végtére is az egész nem önmagáért van, hanem azért hogy jobban érezd Magad a bőrödben és hogy boldogabban élhess. Az ember nem élhet csak azért hogy dolgozzon, vagy hogy "gyúrjon", ezek csak eszközök a jó minőségű élethez.
    Na hajrá!

    VálaszTörlés
  3. :-) mostanában én is éhesebb vagyok mint rendszerint és meg is eszem a kalóriakeretem utolsó morzsáit is - illetve azért eszek csokit, ropit is - pár falatot, de ha megkivánom, akkor megeszem... megfigyeltem, van amikor dalolva megy az egész, máskor pedig nyögvenyelősen - és mintha a holddal lenne összeköttetésben : fogyó holdnál fogyok, könnyen megállom hogy ne egyek meg ezt-azt, növekvő holdnál pedig stagnálok (de legalább nem hizok). te ezt 3 éve csinálod, érthető a kitörésed - de nyugi nem lesz semmi gond pár nap szünettől, utána majd folytatod, hisz előtted az életed összes további napja.

    VálaszTörlés