Amióta elkezdtem az élet-mód-váltásosdit, soha nem volt olyan, hogy valami huzamosabb ideig simán ment volna. Két éve például futottam. Hajnalban, a munkakezdés előtt jártam a parkba, sőt néha a fél várost körbefutottam, ha kellett pl. 13 km. Az őszi félmaratonra készültem, jól haladtam, de egy edzésen estem egy olyan iszonyatosat, hogy a térdem a mai napig emlegeti. Vagy például amire tavaly - tényleg nagy nehezen - megtaláltam a megfelelő étrendemet, a szervezetem bemondta a tejtermékekre az unalmast. Ugye mondanom sem kell, hogy a túró, sajt (...) alap volt. Borult minden, nagyon durván. Gyakorlatilag kezdhettem mindent a legelején.
Viszont van egy dolog, ami mindig jelen volt, amiről írtam már a blogon is, és ami a mai napig végigkísér(t)i az életemet és belekeserít majdnem minden egyes napomba.
Nem tudom megerőszakolni a szervezetemet. Vagyis mégis: egy darabig megy, aztán nem finoman fészkelődni kezd, hanem azonnal hangos sikítozásba fog, aztán ordít egy fájdalmasat és...
Az éhségről van szó. Arról a bizonyos -főleg- ebéd utániról. Történik ugyanis, hogy megeszem az ebédemet (pl. 150g sült csirke, fél zacskó főtt rizs, 150g saláta), jól nem lakok (azaz nincs fullra tele a hasam), de elvagyok. Fél óráig. Amikor is jön a mumus. Az éhség. Olyan mértékben, olyan hihetetlenül, mintha teljesen üres lenne a gyomrom. Egyszerűen úgy érzem, egész nap nem ettem semmit, hogy most azonnal éhenhalok. Gyakorlatilag pontosan olyan érzés, mintha konkrétan korogna a gyomrom, mintha tényleg egy napja nem ettem volna. Ilyenkor először is iszom. Van, hogy fél liternyit is. De nem segít. Elfoglalom magam. De iszonyatosan kínoz az éhség. Mászkálok, megnézem, mi az, amit ehetnék, "bűntetlenül". Van, hogy segít 1-2 répa, lassan elrágcsálva. De manapság nem rágcsálok répát.
Jött a mumus ebéd után ma is. És nem tudtam leszerelni. Ettem hát 2 szelet saját lenmag kenyeret 1-1 szelet sonkával, és megittam rá egy nagy bögre kávét. Ennek az lett a következménye -és így van ez mindig-, hogy iszonyatosan elálmosodtam. Le is dőltem kicsit, bóbiskoltam is (aludni nem tudtam, E-hez vendég jött, meglehetősen hangos vendég...). Amikor felkeltem, az éhség folytatódott. Pedig csak fél 3 volt. Elkészítettem hát az uzsonnámat, megettem. De éhes voltam. Így elmajszoltam még 5 puffasztott rizst, és ittam rá negyed liter teát és egy kis kávét. És ekkor éreztem úgy, hogy most már jól vagyok. Vacsorakor (6-kor) túl éhes nem voltam, de jólesett a túró a szelet lenmag kenyérrel. Most este 3/4 10 van, és kezdődik a gyomorkorgás-érzés...
Próbáltam már sokféleképpen: IR étrenddel (ez 3-4 napig oké volt, aztán kezdődött újra a mumus), napi 6-7-szeri kis étkezéssel, több zsír beépítésével, több szénhidráttal, kalórianöveléssel, leangeans étrenddel (...) nem igazán volt jó egyik sem. Mondjuk a leangains annyiban volt rendben, hogy követte az étkezési természetes ritmusomat, ugyanis általában délután vagyok a legéhesebb és este. Talán a paleo volt az, amivel ez a dolog nem éleződött ki. Csakhogy a paleoval nem úgy alakultam, ahogy szerettem volna, nekem az inkább súlytartásra jó.
És itt jön a kérdés, amit naponta felteszek magamnak: miért nem a paleo szerint eszem, ott is lehet kalóriát és makrókat számolni. És a válaszom magamnak minden nap az, hogy testzsír csökkentésre nekem nem vált be a dolog. Tehát jól érzem magam tőle, de nem sikerül vele a testzsírszázalékomat lejjebb tornáznom, márpedig az Új fejezet erről szól. És már csak 2.5 hét van hátra az első szakaszából.
Félreértés ne essék: mindez nem akar nyavajgás lenni. Van egy probléma, amire keresem a megoldást. Egyelőre korom sötétben tapogatózom, de muszáj lesz megoldást találnom. Ezt sem adom fel.
Nem tudom megerőszakolni a szervezetemet. Vagyis mégis: egy darabig megy, aztán nem finoman fészkelődni kezd, hanem azonnal hangos sikítozásba fog, aztán ordít egy fájdalmasat és...
Az éhségről van szó. Arról a bizonyos -főleg- ebéd utániról. Történik ugyanis, hogy megeszem az ebédemet (pl. 150g sült csirke, fél zacskó főtt rizs, 150g saláta), jól nem lakok (azaz nincs fullra tele a hasam), de elvagyok. Fél óráig. Amikor is jön a mumus. Az éhség. Olyan mértékben, olyan hihetetlenül, mintha teljesen üres lenne a gyomrom. Egyszerűen úgy érzem, egész nap nem ettem semmit, hogy most azonnal éhenhalok. Gyakorlatilag pontosan olyan érzés, mintha konkrétan korogna a gyomrom, mintha tényleg egy napja nem ettem volna. Ilyenkor először is iszom. Van, hogy fél liternyit is. De nem segít. Elfoglalom magam. De iszonyatosan kínoz az éhség. Mászkálok, megnézem, mi az, amit ehetnék, "bűntetlenül". Van, hogy segít 1-2 répa, lassan elrágcsálva. De manapság nem rágcsálok répát.
Jött a mumus ebéd után ma is. És nem tudtam leszerelni. Ettem hát 2 szelet saját lenmag kenyeret 1-1 szelet sonkával, és megittam rá egy nagy bögre kávét. Ennek az lett a következménye -és így van ez mindig-, hogy iszonyatosan elálmosodtam. Le is dőltem kicsit, bóbiskoltam is (aludni nem tudtam, E-hez vendég jött, meglehetősen hangos vendég...). Amikor felkeltem, az éhség folytatódott. Pedig csak fél 3 volt. Elkészítettem hát az uzsonnámat, megettem. De éhes voltam. Így elmajszoltam még 5 puffasztott rizst, és ittam rá negyed liter teát és egy kis kávét. És ekkor éreztem úgy, hogy most már jól vagyok. Vacsorakor (6-kor) túl éhes nem voltam, de jólesett a túró a szelet lenmag kenyérrel. Most este 3/4 10 van, és kezdődik a gyomorkorgás-érzés...
Próbáltam már sokféleképpen: IR étrenddel (ez 3-4 napig oké volt, aztán kezdődött újra a mumus), napi 6-7-szeri kis étkezéssel, több zsír beépítésével, több szénhidráttal, kalórianöveléssel, leangeans étrenddel (...) nem igazán volt jó egyik sem. Mondjuk a leangains annyiban volt rendben, hogy követte az étkezési természetes ritmusomat, ugyanis általában délután vagyok a legéhesebb és este. Talán a paleo volt az, amivel ez a dolog nem éleződött ki. Csakhogy a paleoval nem úgy alakultam, ahogy szerettem volna, nekem az inkább súlytartásra jó.
És itt jön a kérdés, amit naponta felteszek magamnak: miért nem a paleo szerint eszem, ott is lehet kalóriát és makrókat számolni. És a válaszom magamnak minden nap az, hogy testzsír csökkentésre nekem nem vált be a dolog. Tehát jól érzem magam tőle, de nem sikerül vele a testzsírszázalékomat lejjebb tornáznom, márpedig az Új fejezet erről szól. És már csak 2.5 hét van hátra az első szakaszából.
Félreértés ne essék: mindez nem akar nyavajgás lenni. Van egy probléma, amire keresem a megoldást. Egyelőre korom sötétben tapogatózom, de muszáj lesz megoldást találnom. Ezt sem adom fel.
Nem lehet, hogy kevés a zsír, "sok" a szénhidrát? Tudom, hogy odafigyelsz a szénhidrátra, féleértés ne essék, csak lehet, hogy nagyon érzékeny vagy a vércukorszint ingadozására. Beviszed a fél zacskó rizst, aztán jó hamar leviszi az inzulin a cukrodat... és az alacsony vércukorszinttől meg szédelegsz az éhségtől.
VálaszTörlésCsak egy teória. Nekem egyébként a magas zsírbevitel és minél alacsonyabb CH-bevitel jön be (napi max. 100 g CH). Megeszem én simán a szalonnát, hagymás rostélyost - mindent, csak mondjuk jégsaláta körettel. A zsír elég jól eltelít, és később leszek tőle éhes.
(Ez persze csak egy teória, de ha a paleo bejött neked ilyen szempontból, nem lehet, hogy a sok zsír miatt volt?)
Most nem emlékszem hirtelen, de használsz te kókuszzsírt? Lehet érdemes lenne a husidat abban sütni, az is plusz zsírbevitel, és nagyon egészséges.
Bella, lehetséges.
VálaszTörlésKókuszzsírt használok, abban melegítem a husimat. :)
Kedves Boszi!
VálaszTörlésSzívemből szólsz. Vannak napok, amikor én is folyton éhes vagyok. Persze próbálok kevesebb szénhidrátot és több fehérjét bevinni, de amikor annyira éhes vagyok, hogy már fáj a hasam és megeszem egy update Dr. Schwarz csigát (hiába nagyon finom), mintha semmi sem történne. Ilyenkor tudom, szénhidrátot kell ennem és pont. Ha jól emlékszem, az egyik bejegyzésedben írtál a Metodic anyagcsere-vizsgálatról. Én ebben látom a megoldást: talán nem vagyunk egyformák: valakinek több zsír és sok fehérje kell, másnak meg sok szénhidrát (bármennyire átkozzák is). Nos, én voltam ilyen vizsgálaton és kiderült, hogy szénhidrát-típus vagyok, azaz ideális esetben a napi bevitt energia 65%-a legyen CH, 25% fehérje és csak 15% zsír. Az általuk ajánlott receptek szerint készült ételek tényleg eltelítenek. Tudom, nem olcsó a vizsgálat, de ha egyszer volna rá lehetőséged (esetleg valaki megajándékozna egy méréssel) talán érdemes volna kipróbálni. Nekem megérte. Csak egy példa, ami nem követendő, de néha belefér: színházi előadás előtt vacsora gyanánt ismerősömmel beszédültünk du. fél 6 körül egy cukrászdába: ettem egy szelet flódnit (isteni anti-fogyókúrás zsidó sütemény) egy békebeli habos kakaóval. Tudom, nem egészséges, nem ezen élek. De akkor olyan jól esett, úgy eltelített, hogy az előadást vigyorogva végignéztem és éjfélkor hazaérve sem éreztem éhséget (6 órával étkezés után). A hivatalos vélemény az, hogy a sütemények hirtelen megemelik a vércukrot, ami aztán gyorsan leesik és egy órán belül farkaséhes leszel.....Hát nálam ez egyáltalán nincs így.:) Azt hiszem, a szervezetem, nem ismeri a hivatalos álláspontot.:) Befejezem, kicsit hosszú lett ez a komment. Szép karácsonyt kívánok!
Vera