Valahogy mindig kicsit fekete bárány voltam a családban. Jó, voltak is hüle dolgaim, főleg kamaszkoromban. . .
Aztán szakács akartam lenni, amit heves ellenkezéssel nem engedett a család, mert hogy én okos vagyok, nekem tanulnom kell. Tanultam. (Van két nyelv szakos diplomám, és most külföldön dolgozom betegápolóként. . .)
Majd -még tanítóként dolgoztam- kértem egy év fizetés nélküli szabit és külföldre mentem dolgozni (Olaszországba). Neked nem jó, ami van?! Más örülne, ha lenne munkája!
Aztán végleg felmondtam és lehúztam még egy évet Olaszországban. Te tényleg nem vagy normális!
Egy év munkanélküliség után találtam újabb állást, és elhatároztam: lefogyok. De hát te így vagy jó! Így vagy egészséges! (79+ kiló voltam a 164 centis magasságomhoz. . .)
Update-ezni kezdtem, figyeltem a glikémiás indexet, hogy mikor mit eszem, és elhagytam a finomított lisztet és a cukrot. Hujuj, a család -és főleg a nagymamám- szerint így nem lehet élni!
Elkezdtem futni. Ajjaj, Timcsikém, ebbe bele fogsz halni!- mondta a nagymamám.
Ráleltem a zabra. Beleszerelmesedtem a zabkásába. De hát lassan már nyeríteni fogsz!
Aki olvassa a blogot vagy ismer, tudja, hogy milyen aranyos kis kálvárián mentem át a tejtermékekkel. Erről már sok családtagnak nem is beszélek (anyu és a hugim olvassa a blogot, ők tudnak róla, hogy nem fogyasztok tejterméket).
Ma pedig hoztam kóstolót maminak a sokmagvas kenyérből, a lenmagos kenyeremből, a kókuszos sütiből és a narancskrémes tortából. Minden ízlett neki, a gond csak akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy pl. a tortában nincs liszt, nincs tojás, nincs vaj (. . .). Meddig akarsz még így élni?!
Most komolyan: azt a szót még ki sem ejtettem a számon, hogy paleo ;-)
(Megjegyzés: még mindig két fülem van, működik a két fül módszer ;-) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése