2012. július 23., hétfő

Életről...

Meggyőződésem, hogy olyan az életem, amilyenné teszem. Amilyenné ÉN teszem. Hogy a körülmények ugyan léteznek, de minden okkal történik. Persze 20 évesen nem gondolkodtam ezen, csak tettem, amit jónak láttam, sőt azt is, amiről sejtettem, hogy nem lesz egészen jó ;-)

Régóta él bennem az a gondolat, hogy gyerekként nagyrészt a szüleink, az iskola elvárásainak megfelelve növögetünk, aztán meg kell tanulni saját lábra állni, sok-sok kudarccal, tapasztalattal megyünk előre, felnőttként pedig egyre több mindent ismerünk, tudunk, tapasztalunk meg és egyre bölcsebbek leszünk. És mire összegyűjtenénk annyi élettapasztalatot, amivel könnyebb és egyszerűbb lenne az életünk, vége az egésznek.




Szeretem az idézeteket. Mert a saját, csapongó gondolataimat tudják röviden, tömören és frappánsan megfogalmazni. Ezért is használom a blogban is őket.

Szeretek tanulni, új dolgokról értesülni, újdonságokról és régi igazságokról olvasni, de megtanultam: nem szabad elhinni rögtön semmit. Csak azt, amit az ember kipróbál és nála működik. Ezért mindenkit arra kérek, ne higgyen nekem, hanem próbálja ki! :)

Nálam 5-6 éve jött el az a pillanat, amikor egyszer csak megnyitottam a saját (lelkem és elmém) ajtaját, és kikukucskáltam rajta. Annyi minden összejött, hogy valamit tenni kellett. Anyagi, munkahelyi, magánéleti gondok (amik persze csak körülmények voltak, megoldásra váró problémák), amiknek a súlyától már fulladoztam. Elfogadhattam volna a helyzetet, de már nem akartam. Külföldre mentem, és habár rabszolga voltam, nem bántam meg: nagyon sokat tanultam magamról. Az első az volt, hogy a problémák elől nem lehet menekülni, mert azokat akaratlanul is vittem magammal. Így szép lassan kénytelen voltam megoldani őket. A másik, hogy a sírás nem megoldás, cselekedni kell.
Aztán, hogy sokkal erősebb vagyok, mint gondolom. És hogy minden fejben dől el.

Jó alapokat teremtettem magamnak a változáshoz, a változtatáshoz, az ajtóm szélesebbre tárásához. Kemény meló, de megéri. Nem is adom fel, folytatom tovább. Nem azért, hogy szebb legyen a holnap, mert az élet ITT van, MOST van.

"A múlt történelem, a jövő rejtély. Most kell élned!"

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése