Tanmese az EGO-ról

 

Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált.
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
- Nagyon sok a dolgom.
- Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.
- Tanítok két sólymot, két sast, fegyelmezek két nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót – felelte a nő.
- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.
- Bennem vannak.
- A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.
A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.
A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak – ők az én lábaim.
A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.
Ő a testem.
A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. Ő a nyelvem.
S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király. De nekem meg kell szelídítenem.
Ő az ego.”

forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=911829820311500&set=a.630741878420297

Tanmese

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán mindenki csodálatára megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.

Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált.

Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg. Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

Van kiút a legnehezebb bajból is,csak óriási erő és akarat kell hozzá és ami a legfontosabb a hit, hogy meg tudjuk valósítani.

Érzéseinket a körülményekre való reagálás határozza meg. Képesek vagyunk mindannyian elviselni a negatív történéseket,a tragédiákat és ha muszáj le is győzzük őket. Talán képtelennek tartjuk magunkat rá,de csodálatos belső tartalékaink vannak,amik segítenek,ha felhasználjuk őket. Sokkal erősebbek vagyunk,mint azt gondolnánk.

Néha azért zuhanunk a mélységbe, hogy megtanuljunk kimászni belőle.

A krumpli

forrás

Egy tanítvány egyszer megkérdezte a Mestertől:

– Okos és bölcs vagy. Mindig jól érzed magad, és sohasem vagy dühös.

Kérlek, segíts nekem, hogy én is olyan legyek.

A Mester beleegyezett, és megkérte a tanítványát, hogy hozzon krumplit és egy hátizsákot.

– Amikor megsértődsz, mérges leszel, és neheztelsz valakire, – mondta Mester – fogj egy krumplit, írd rá annak a bizonyos embernek a nevét, és tedd be a hátizsákba.

– Ennyi az egész?- kérdezte döbbenten a tanítvány.

– Nem – mondta a Mester – a hátizsák mindig nálad kell, hogy legyen. Valahányszor, amikor valami problémád van valakivel, tegyél bele egy új burgonyát.

A tanítvány követte a Mesterét utasítását.

Ahogy telt az idő, hátizsák egyre nehezebbé vált, majd tele lett. Ráadásul az, hogy mindenhova kellet cipelni, meglehetősen kényelmetlen volt. Ezen kívül az a krumpli, amely elsőként került a hátizsákba, rohadni és penészedni kezdett.

A többi burgonya pedig vagy hajtani kezdett, vagy megromlott, és kellemetlen szagot árasztott.

A tanítvány odament a Mesterhez, és panaszkodni kezdett:

– Nem tudom ezt az undorító dolgot mindenhova magammal vinni. Először is a hátizsák nehéz, másodszor a krumplik romlanak. Találj ki valami más megoldás nekem!

A Mester erre azt mondta neki:

– Ugyanez történik a Lelkedben. Csak azt nem azonnal veszed észre. Bizonyos dolgok szokássá válnak. A szokások befolyásolják a természetünket, viselkedésünket, és így születnek a rossz tulajdonságok. Lehetőséget adtam neked, hogy megfigyeld ezt a folyamatot.

Minden alkalommal, amikor megsértődsz, vagy neheztelni kezdesz valakire, vagy fordítva: te sértesz meg valakit, gondold át, hogy szükséged van-e egy újabb burgonyára?

forrás

Tanmese a gazdagságról

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegénységben is élnek emberek és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családba született. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát: -Nos, mit gondolsz erről az útról? 

-Nagyon jó volt apa! -Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? -Igen. -És mit láttál meg mindebből? -Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben,mire a kisfiú hozzátette: -Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetünk…

(forrás)

kép

Változás, bátorság- tanmese

Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát.

Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.

A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett.

A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik.

Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak. "Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon."

"Jól meg lehet ebből élni?" − kérdezte a gazdag ember.

"Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk. Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával."

Vacsora után nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában aludt, a kecske mellett. Hajnalban nagyon korán felébresztette a tanítványát, és mondta neki:"Keljél gyorsan, és lökd bele a kecskét a szakadékba!"

"De mester! Hát hogy lökném már azt a szegény kecskét a szakadékba? Ez mindenük. Semmi másuk nincsen. Ebből élnek."

"Na vitatkozz velem! Amikor a  tanítványom lettél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit én mondok Neked."

Mit volt mit tenni. Felkelt az ifjú tanítvány. Kivezette a kecskét a pajtából. Aztán belelökte a szakadékba.

Ezután csendben elmentek.

Sok év telt el azóta.

A gazdag ember tanításainak köszönhetően mára az ifjú tanítványból is nagyon módos ember lett. De egész életében lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy annak idején titokban a szakadékba lökte azt a szegény kecskét.

Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval, ennivalóval, ajándékokkal, meg még pénzzel is. Befogott elé két gyönyörű lovat. Aztán felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annak idején tett.

Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annak idején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni.

Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva: "Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól."

   "Dehogynem emlékszem, − mondja a gazda − amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk."

   "A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret."

   "Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte."

   "De miért?"

   "Nem volt kecske, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem. És ez sokkal jobb, mint a kecske volt. Magának köszönhetően gazdag ember lettem.

Rájöttem arra, hogy mivel volt egy kecském, az foglalta le minden gondolatomat, időmet és energiámat. Amiatt a kecske miatt beértem az ínséggel, az éhséggel és a szegénységgel. Pedig nem ez a méltó az emberhez."

Az ördög nem alszik- tanmese

A legenda szerint volt egyszer egy ember, aki lement látogatóba a pokolba. Az ördög szívélyesen fogadta őt, körbevezette, végigmutogatta neki a pokol összes szörnyűséges bugyrát, és részletesen elmesélte, hogy mivel juttatja ide az embereket. Megmutatta neki a kábítószereket, a bűntetteket, a helytelen táplálkozást, az egészségtelen életmódot, az ártalmas szokásokat, az etikátlan viselkedést, szóval mindazt, ami tönkreteszi az embereket, sőt, már a földi életüket is kényelmetlenné varázsolja. Aztán azt súgta a fülébe: „Hadd mutassam meg neked a legnagyobb kincsemet és büszkeségemet. Ez az összes közül a kedvencem.”

Bevezette az embert egy elsötétített szobába, ami olyan volt, mint egy múzeumi terem. A szoba közepén egyetlenegy üvegfalú vitrin állt, és a helyiség egyetlen fénysugara a vitrinben nyugvó tárgyra irányult. Az ördög így szólt: „Íme a legnagyobb kincsem. Több életet tettem ezzel tönkre, mint az összes többivel együttvéve."

"De hát ez úgy néz ki, mint egy egyszerű ék." - csodálkozott a látogató.

"Igen -felelte az ördög-, ez a kétely éke. Ha ennek csupán a hegye csúcsát be tudom ékelni az ember elméjének leghátsó zugába, már nyert ügyem van. Onnan már egyre beljebb tudom verni, hogy rést üssek aközött, amit meg tud tenni, és amit gondol, hogy meg tud tenni. Ha el tudom érni, hogy kételkedjen magában, elérem, hogy meginogjon a hite is, és nyert ügyem van."

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Tanmese a süket békáról

A békák példázata

Egy életre szóló lecke

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak.

Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.

Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny...

De...

A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.

Ilyeneket mondogattak:

„Oh, de fárasztó!!!

Sosem fognak feljutni!“

Vagy:

„Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!“

A békák kezdtek lemaradozni...

...egyetlenegy kivételével aki élénken kapaszkodott felfele...

 

A nézők kiabáltak:

„Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!“

Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza... ...Csak az az egy haladt tovább kitartóan...

Egyáltalán nem akarta feladni!

Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!

Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.

Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.

Ekkor derült ki, hogy...

A győztes béka SÜKET volt !!!

A tanulság?

Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívok és pesszimisták...

…mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol!

 

Gondolj mindig a szavak erejére,

mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!

Tehát:

Légy MINDIG …

OPTIMISTA!

És leginkább

Légy egyszerűen SÜKET ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat!

Bármi sikerülhet neked, ha igazán akarod!