Egy éve ma reggel kedd volt, munkanap. Fél nyolc után csörgött a telefonom, unokanővérem hívott: mami elaludt. Kimentem az udvarra, sírtam. Felhívtam a húgomat. Sírtunk.
Mami a világ egyik legjobb nagymamája volt. Szerencsés vagyok, mert 49 és fél évig a mamikám lehetett. Óvott, védett, szeretett, segített, támogatott, tanított, nevelt. Rengeteget nevettünk együtt.
Hiányzik minden, ami vele kapcsolatos. (Nem tudatos sorrendben a képek.)
A kalácsai...
Ahogy a verandán ült. Varrt, olvasott, mesélt.
Minden évben nála is megünnepeltük a születésnapomat.
Unokanővérem lakodalmában.
Tanított.
Szabott, varrt. Itt éppen lábsúlyokat nekem a tornához.
Sokszor elvittük misére.
Vagy a hőgyészi forráshoz.
Itt mutatta meg, hogy kötöttek régen kendőt, a csomót Honihknopfnak hívták. (És ez a kendője nálam van.)
A hőgyészi kälberstalli keresztnél.
A gyönki otthonban. Ahogy eszi az imádott kompótot.
.jpg)
Egy régi szülinap.
Palacsintasütés.
Mindig vittem neki német nyelvű dolgokat mindenhonnan, amerre csak jártam. Mindig mindent elolvasott az első betűtől az utolsóig, aztán beszélgettünk róla.
Nem tudom elmondani, mennyire hiányzol, mami.
Olyan iszonyúan tud fájni a hiányuk. Azért, mert jó, biztonságos, és boldog volt velük az élet. Mert adtak és jó volt nekik adni. Ahogy öregszem egyre több mozdulatomon érzem, hogy Anyué. Itt van velem, bennem. Ők is ott vannak veled és benned Timi. Nem veszett el az ételeik íze, mert úgy csinálod te is. Nem tűnik el a látásuk, mert látod, észreveszed amit szerettek. Ahogy az sem, ahol jártatok, ha elmész, újra velük mész. És minden ott van benned amit tanítottak, amit láttál tőlük. És veled "mennek" az új utadon is, amit választasz... Szeretettel gondolok rád. Betty
VálaszTörlés