Csütörtök

Tegnap küldte a húgom ezt a képet két évvel ezelőttről. Ezer emlék, millió érzés...

Munka után olajcsere. Habár a kocsi jelezte, nem lett volna kötelező. A húgom párja autószerelő, ő mondta már akkor, amikor megvettem az autót, hogy a kötelező 15ezer km-es olajcserét jó lenne 10ezrenként megtenni, mert jót tesz az autónak, hosszabbítja az élettartamát. M. azt mondta: ha kijelezte az autó, ne várjak, vigyem. Utánanéztem: tényleg a kötelező szerviz előtt egy hónappal jelentkezni kell és időpontot kérni, különben elveszhet a (3+4 év) garancia.

Ebben a kereskedésben/szervizben tényleg családias a hangulat és maximálisan segítőkész mindenki. Kávét is kaptam (megvártam az olajcserét), és válaszokat a sok-sok kérdésemre. (Borzalmas a -szerintem túl sok- elektronika, ezek egy részének kikapcsolása volt az egyik nagy téma.)

Aztán hazaugrás M-ért, bolt.

És konstatáltam: olyan poros az autóm, mintha még sosem takarítottam volna. Majd arra gondoltam: sokszor az is nagy teljesítmény, ha magamat tisztán tudom tartani.

Most éjjel is végigaludtam az éjszakát. Hatalmas dolog számomra, hogy már ötödször egymás után így van. Ettől még kegyetlenül fáradt vagyok napközben (de hát nem is lehet 5 alvással másfél-két évet bepótolni), kegyetlenül nehéz a vezetésre is koncentrálni, de muszáj: a lánycsóki építkezés miatt nagyon-nagyon figyelni kell a tömör kocsisorokban (is).

Kitavaszodott. Hirtelen. A teraszon feléledtek a virágok. Anyu cserepes orgonájának már levelei vannak. A terézkék nyurgulnak. A salátám ősz óta burjánzik, M. ma is tett belőle a tonhal saláta vacsorájába. Élet van ott kint.

Hirtelen lett meleg. A nem létező hőháztartásom annyit érzékel, hogy a kocsiban hazafelé megy a klíma, annyira meleg van bent, és itthon elzártam a radiátort és nyitva a terasz ajtó.

Anyut ma egy éve és két hónapja láttam utoljára. Azt hiszem, sosem felejtem el, amikor már csak a halott testét láttam, az érzéseket, amik elborítottak, a "procedúrát", amíg kijött az orvos, majd elvitte a temetkezési vállalat, elhamvasztották, mentem az urnáért és hazahoztam, a temetést, az utána következő lelkiállapotot, az érzelmeimet azóta is. Már csak este sírdogálok. Nem mindig, mert sokszor még erre sincs energiám. Legtöbbször távolinak érzem, de vannak esetek, amikor határozottan tudom, hogy "velem van".

Anyu haldoklása idején és a halála után is rengeteget tanultam az életről, önmagamról. Olyan dolgokat, amiket talán sosem tanultam volna meg, ha anyu még ma is él. 

Eltelt egy év és két hónap. És azóta ezer dolog történt. Sokszor nehezen élem meg. (Sóhaj.)