Szombat

Ma 8-ra állítottam az ébresztőt, persze jó előtte fent voltam már...

Ma rövidített temető-"túra". Anyuéknál...

... aztán keresztanyumnál Hőgyészen. Jöttek unokaöcsémék is, nagyon jó volt találkozni. Majd a hőgyészi temetőben mami anyukájánál, mamiéknál, F-nél.

Rövidített, mert M. is jött, és még nagyon nehezen mozog gipszben, mankóval.

Elkanyarodtunk a hőgyészi ház (mami háza) felé, kívülről nem látszik változás, a fiatalok, akik megvették, bent dolgozhatnak (az autójuk ott volt).

........................

Kiesett a tömés az egyetlen bölcsesség fogamból. Persze fáj. Lüktet, napok óta.

A jobb kézfejem olyannyira fáj, hogy kegyetlen még a gépelés is, fogni vele nem igazán tudok.

Az alváshiány durva tüneteket (is) produkál.

A 3 éve nem-eltört kislábujjam szörnyen sajog.

.......................

Botrányosan nehezen kezelek helyzeteket. Kérek segítséget, de a tanácsokat nekem kell alkalmaznom, és ha semmi hatásuk, akkor megint mit tegyek...

Ha tényleg őszintén leírnám, hogy vagyok, sokan megijednének. Tény, hogy többet kellene foglalkoznom magammal, az is tény, hogy teszek kisebb lépéseket, de a legnagyobb dolog az lenne, ha mindaz, amit tudok, hogy meg kellene változtatni, realizálódna. Azaz meglépném, amit meg kell(ene) lépnem...

Találtam ..

Találtam. Négy évvel ezelőtti hőgyészi képek.

Ez biztosan véletlen kép, de most nagyon örülök, hogy van. Anyu és én a főzőfülkében.

Fánkot sütött. Mert nálunk hagyomány volt a farsangi időszakban minden hétvégén másfajta fánkot sütni. Mami csinálta mindig, amíg tudta csinálni.

Nagyon hiányzik Hőgyész, a ház, a kert, a hagyományaink, szokásaink, anyu, mami.......

 

Szerda-csütörtök

Szerda:

Kaptam:

É-vel szuper foglalkozás: hogyan kezeljük a dühöt, hogyan uraljuk a saját testünket, hogyan lazítsunk, és agyféltekéket összehangoló dalos ritmusgyakorlat.

Munka után bolt.

Amikor az ember nem sokat alszik, van ideje gondolkodni. Hogy oldhatnám meg a boltot-cipekedést? Televásároltam a csomagtartót (nem kell túl sok dologra gondolni, ez egy kis Swift, kis csomagtartóval), a romlandót hazavittem, a többi maradt. Így mindennap -viszem a hátizsákot- egy adagot haza tudok vinni a garázsból a kocsiból, nem kell minden egyes nap boltba menni, és ha esetleg valami még kellene a kocsiból, a garázsig egyszerűbb elmenni, mint beautózni a városba.

Este 9-ig készültem a sulira még.

.............................................................

Csütörtök:

Kemény nap volt. 7-re B., az első óra után A-val levittük a sulit az óvodába, egy németes meseelőadásra hívtak meg minket.

Utána visszagyaloglás a suliba, én bevágódtam az autóba, irány Sz., a másik suli. Ott volt 3 órám, gyors ebéd (dobozolt krumplifőzelék kolbásszal), át Sze.-be, félévi értekezletre. Onnan elkéretőztünk, 4-től szülői volt B-on. Onnan is előbb elmentünk B-vel, mert szülői volt Sz-on is. Este 8-ra értem haza.

Kaptam: (ez a sz-i 2. osztály, mindenki ráírta a nevét)

Ezt egy kis elsőstől kaptam Sz-on, busós röpcsi.

Emellett kaptam még sok-sok ölelést, megmutattak sok kincset, meséltek.

Ma is hoztam fel egy adag cuccost a kocsiból, egész jól haladok. :)

 

Hétfő, kedd

 Harmadszorra sikerült feltennem a képeket... És persze fordított sorrendben tette ide a program... Kezdd, kérlek, a végén...!

..................

Szóval munka után bolt(ok). Roppant kevés dolgot tudok hazacipelni a garázstól és felcipelni a harmadikra (70 lépcső kb). Pedig már hátizsákkal járok, vállra akasztható táskákkal. Aztán házimunka (a száraz ruhát munka előtt elpakoltam), mosás, teregetés, főzés, porszívózás, mosogatógép ki- és bepakolás, kaja kiadagolás magamnak, többi M-nak (...). Akinek volt törése: normális, hogy a tegnap felrakott -nem terhelt- járógipsz roppant szoros és roppantul fáj benne a láb?

(Irtózatosan fáradt vagyok. Végigvonszolom magam a munkanapon embertelenül nehezen, aztán alvásig házimunka. Ma még a sulira is kellene készülnöm, de egyszerűen képtelenség, pedig hazacipeltem hozzá mindent. (Nem sajnáltatni szeretném magam.) 

És tényleg...

Napfelkelte a(z egyik) sulinál. És ma is kaptam: barátság-hajó (Kettő volt a kezében. Az egyiket nyújtja felém: Ez a tied, ez -a másik- marad nálam. Most már örök barátok vagyunk.)

Kedden újra mókuskerék, majd újra bolt(ok) (ciki: teljesen kifogytunk mindenből, én meg nem tudok túl sok mindent felcipelni a harmadikra...).

Munka után bolt(ok), vacsifőzés, házimunka estig. Mini alvás.

Hétfő: kaptam:

Hétvége

Hétvégén, szombaton buli.

Cica.

Fények, zene, régi és új ismerősök.

Tánc. Éneklés. Szeretem.

Borzalmasan nagy köd.

Vasárnap pakolás, takarítás.

Hulla vagyok.

 

Egy éve már...

... hogy eltemettünk, anyu...

Örüljetek most odafönt egymásnak! :)

Borzalmasan hiányzol, borzalmasan hiányoztok... :)

Koldultam...

 Koldultam.

Másoktól.

Hosszú éveken át.

Szeretetet, figyelmet, megértést, odafordulást, megbecsülést, cseppnyi morzsákat, amiktől egy pillanatig végre azt érezhettem: én is érek valamit.

Olyanoktól vágyakoztam ilyesmikre, akik maguk sem rendelkeztek efféle dolgokkal. Nem láttam akkor még, hogy nincs miből adniuk nekem. Nem tűnt fel, hogy milyen üres is a zsákjuk. Ahogy az sem, hogy épp olyan mostohán bánok magammal, ahogyan ők bántak velem. Nem tudtam, hogy én is csak úgy működök, mint egy tankönyvi példa: úgy hagyom el önmagam, ahogy egykor mások hagytak el.

Kívül keresgéltem mindazt, ami eleve bennem volt.

Mi mást is tehettem volna?

A gondolataink formálják a világunkat - való igaz, csakhogy előbb a világ formálta a gondolkodásunkat.

Csak apró lépésenként tudtam felhagyni a koldulással. Például ritkábban igyekeztem házhoz a pofonokért. Elfájtam a hiányokat. Befoltoztam sok-sok lyukat.

Önmagammal.

Milliónyi elsírt könnyel, csendben töltött perccel, megszült válaszokkal, haraggal, vádaskodással, szégyennel, egyedülléttel a hátam mögött, a továbblépés kapujában, most újabb kérdésre keresem a választ:

ki vagyok én, ha mindaz, amiből megalkottam a világomat, az nem más, mint mások tükörképének torz lenyomata?

Elvesztegetett időnek érzem a történteket, mert már soha nem kaphatom vissza a fájdalmas éveket.

Próbálok nem harcolni a van ellen.

Ez vagyok én.

Így görbültem meg.

Minden egyes nap tanulom magamhoz ölelni a saját történetem.

Lélekhatár blog

A munkahét, kajcsik, egyebek

 

Persze fordítva töltötte fel a képeket....

Péntek. Fél 7 előttindulok, 7-től ügyeletes vagyok. Nagyon hosszú és tömény a nap3-ig. Munka után bolt(ok), hazacipekedés a garázstól, sütés. Vacsi: ropi...

Tudtam, hogy áthoztam anyutól a tejszínfelverőjét, de egyszerűen nem találtam. A héten aztán meglett. Tényleg boldog voltam.

Péntek: német óra részlet:

Kaptam:

Kértem, elhozták:

Ezt nem tudom, milyen fotó (...):

Csütörtöki vacsorám: 

Hja... :(

Kábé:

Étkek:

Egy hete sztem nem aludtam 8 órát összesen... Keggggyetlenül érzem a hatását. ...