Leginkább így érzem magam. Légüres térben. Hosszú hónapok óta, de öt napja határozottan.
Nem vagyok ott sehol igazán. Csak testben.
Két napja újra használok szempillaspirált, hogy ne sírjak (mert az is lefolyik a könnyeimmel együtt, sötét patakokat rajzolva az arcomon és karcolva a lelkemre.
Nagyon sokan kívánnak részvétet. Személyesen is, a suliban is, a közösségi médiában is. Itt, a blogon is. Most szeretném megköszönni mindenkinek, aki a kálváriánk alatt olvasott, írt a blogra, velünk volt lélekben, imádkozott értünk, erőt küldött, részvétet kívánt. Tudom, hogy virtuális, mégis nagyon jólesett/jólesik.
Nagyon sokan keresnek telefonon is.
Néha próbálok erős lenni, de leginkább nem. Ha folyik a szempillaspirál, hát tegye.
Azért amikor hazaérek, rendszerint eltörik a mécses. És töredezik, amíg álomba sírom magam.
Nem igazán megy az alvás. Minden alvás kellék kényelmetlen: nyom az ágy, rossz a kispárna, kell a nagypárna is, aztán már sok, melegem van, fázom... Gyakran felriadok. És sajog mindenem. A vállam elviselhetetlenül. És sokszor akkorákat facsar a szívem, hogy megijedek: ennyi volt...
Öt napja halt meg az anyukám....
(Anyu temetése Tamásiban lesz, az időpont még nincs meg. Amint pontosat tudunk, jelezni fogom itt is.
(Itt köszönöm meg előre, ha anyu kérésére nem koszorúval, hanem egy szál virággal kíséritek utolsó útjára.))
Nagyon nagy terhet vettél magadra, hosszú ideig tartott, idő kell a regenerálódáshoz. Még sokáig fájni fog, én 37 év alatt sem tudtam teljesen feldolgozni az Apu halálát. ♥♥♥
VálaszTörlésA tested és a lelked nagyon elfáradt. Idő kell, hogy elengedjék a történteket. A test előbb fogja. Az alvás nagyon fontos, sajnos épp az alvás veszik el, egy idő után, ha nem megy, egy nagyon rövid időre talán érdemes enyhe altatót kérni az orvostól, hogy átlendülj a nemalváson. A sötétben, az éjszaki csendben még erősebben beindul az agy és csak pörög és pörög. Az ilyen szívfacsarás nagyon fáj és rémisztő érzés a léleknek is, még alvásból is felriadva. Talán meg kéne próbálnod testmasszázsra menned, mert a görcsök ott vannak az izmokban, a válladban (ami egyébként azt jelzi, hogy nagy súlyt vettél magadra, amit nem bír), ezeket jó lenne, ha ki tudnád masszíroztatni. Nem az első alkalomtól, de lehet már attól is könnyebb lesz, de néhány jó kis "átdögönyözés" jó lenne. És vannak nyugtató gyógynövényteák, azt is tudsz inni. És amikor tudsz, menjetek el valahová, sétálni, moziba, fürdőbe, kirándulni, stb., nagyon fontos, hogy új éleményeket szerezz, és legalább ideig-óráig el tudj feledkezni. Eleinte nem lesz könnyű, de tudatosan csináld, és menni fog. Sírj, amikor sírnod kell (persze ahol lehet). A sírás szerintem a nők egyik csodálatos gyógyítója, kicsit, vagy jobban megkönnyebbül utána az ember. Amikor az én Anyukám meghalt, a fiam kétéves volt, nagyon nehéz volt előtte tartani magam, este pedig nem lehetett hangosan sírni, a párnába sírtam, de napközben is, amikor nem látott. Manapság is jobb sírás után. Sosem értettem a "ne sírj" szöveget. És figyelj magadra, hogy hogyan könnyebb. Ha látod a képét a lakásodba, vagy ha nem. Ha van ami emlékeztet rá, vagy ha nem. Én a halála után minden képet eltettem, nem voltam képes ránézni. Apu azt szerette, hogy minden úgy van, ahogy akkor, amikor Anyu élt (külön lakásban éltünk). Mindenki más. Nekem sok idő kellett, hogy újra kint legyen a képe. Egyél olyanokat, amit szeretsz. Ha nem jó, akkor ne viselj fekete ruhát. Manapság már nem kötelező, és annyira egyéni, hogy ki akar és ki nem feketében járni, ami egyébként azt is hozza magával, hogy kérdeznek az emberek, megállítanak az utcán, el kell újra és újra mondani, ami egyszerűen borzalmas. Szerintem nem a ruha jelzi a fájdalmunkat. A színes egyébként is több energiát ad. Szerintem semmit se csinálj azért, mert mások szerint úgy kell. Figyeld meg meg magad, hogy mi a jó neked, és ha az ütközik a mások által kitalált gyászsággal, akkor se törődj vele. Neked kell ezt megélned és aztán gyógyulnod, nem másoknak. Nagyon nehéz ez az idő. A halál tulajdonképpen csak azt a könnyebbülést hozza meg, hogy szegénydrága már nem szenved, de a hiánya mégha készül rá az ember és tudja is, olyan mértékű fájdalom és döbbenetes valóság, amit alig lehet kibírni. Az is nehéz, hogy elfogynak a teendők, már nem kell menni csinálni a ... Érdekes, hogy az is mennyire képes hiányozni. És jönnek a felismerések, hogy az ember ken egy kenyeret és olyan szalámit tesz rá, amit Ő is szeretett, és már jönnek is a könnyek. Keresd azt, ami jól esik, legalább egy kicsit, Timi. Most már "csak" magadat kell gyógyítgatni, és ez nagyon fontos. Szeretettel gondolok Rád. ♥
VálaszTörlés