2016. január 19., kedd

Kedd, Hartheim 21/13.

R: 2 gl.mentes vajas-paprikas kenyer, kave
E: rantotta, parolt zoldseg
V: lakt.mentes turo

(Ennyi cart regen ettem ossze. Hatarozottan nem tesz jot, az emesztesem szinte leall a gluten- es laktozmentes dolgoktol. Nem mukodom ezekkel a mentes bolti termekekkel, raadasul tele vannak cukorral es egyeb nem odavalo dologgal. Elfogyott majdnem minden, amit S., a munkaadom tenyleg joindulatbol bevasarolt nekem, de hatarozottan megkertem, hogy ne vegyen nekem semmit, majd en beszerzem. Erre ma elfelejtettem boltba menni... 😁)

Ma ejjel csak egyszer kellett L-hoz felkelnem, igy sikerult -igaz, nem egyben- het orat aludnom. Nagyon faradt voltam tegnap, a hazimunka, amit ott hagytam, megvart, ma reggel megcsinaltam.

Ket het 24 oras apolas is boven eleg, most rahuzok meg egy hetet. Szellemileg megterhelo igazan, az alvashiany hozza magaval a fizikai faradtsagot. De otthon lesz harom hetem, ha visszajovok ide. Majd a most ledolgozott idom utan eldontom, jovok-e. A munka gyakorlatilag igazan  este nehez (L. olyan, mint egy baba, este nyugos es a vilag minden kincseert sem akar aludni menni, aztan ha beimadkoztam az agyba, orakba telik, amire elalszik...), es vannak nehez ejszakak. A nappalok viszonylag nyugisak. Eves, ujsagnezes es egyeb elfoglaltsagok, vendegfogadas, wc, gyogyszerezes, vernyomasmeres... A munkakorulmenyek pedig egyszeruen idealisak. Ja, a fizetes se kutya. Sot itt a teljes ellatas az maximalisan teljes. Emellett nem erzem rabszolganak magam, hanem egy megbecsult embernek, akinek nagyon halasak azert, mert a mamat szeretettel es turelemmel apolja. Plusz ugye munkabajaras repulovel, amit teljes egeszeben a csalad fizet.



Amig L. delelott ujsagot lapozgatott, neztem ki mellole az ablakon es figyeltem, milyen puhan ernek le a hopelyhek.


Delutan kimehettem 1 orara. Szuper volt a levegon.





Ma is ropkodtek a minuszok.


A falu hataraban talaltam egy mezitlabas tapasztalo lepegetot.




Este beugrott a neni idosebbik fia fel orara. Nagyon jo volt, mert minden hazimunkat el tudtam igy vegezni, amit ma este is tutira hanyagoltam volna. Igy holnap - ha L. is ugy akarja- aludhatok kicsit tovabb. 😉



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése