Nagyon vártam már a ma reggelt Knittelfeldben. Magamtól ébredtem korán, 5 óra után. És mivel így történt, teljes nyugalommal megcsináltam az edzést, lezuhanyoztam, összepakoltam a maradék cuccost és 8-ra lementem E-hez. Ő már reggelizett, én is megettem a zabkásámat, megittam fél bögre kávémat, elvégeztem a szokásos reggeli rutint, előkészítettem a könyvet, hogy úgyis dél körül jönnek értem, majd felmentem a lakosztályomba, hogy lehordom az utazós dolgokat. Zajt hallottam, kinéztem az ablakon: ott állt a busz a ház előtt. Reggel fél 9-kor! Volt ám ujjongás! Pár szót beszéltünk a váltótársammal, a sofőr pedig elmondta, hogy azért jöttek először értem, mert minden kolleganőm kíváncsi volt a jegygyűrűmre :)
Nagyon jókat ettem az úton (saját müzliszelet, saját hamburger zsömle hússal, mustárral, hagymával, paprikával, salátalevéllel, mandula) és nagyon jókat beszélgettünk. Az eddig "néma" sofőrünk is beszédes kedvében volt, tényleg gyorsan telt így az idő, főleg, hogy rengeteget nevettünk. G. elém jött egy darabon, így nem kellett végigvárnom, amíg mindenki kiszáll, kipakol, kicsit gyorsabban hazaértem.
G. most is meglepikkel várt, például egy kis csokor illatosan rózsaszíneskedő virággal és diákcsemegével :)
A teraszon élnek és virágoznak a muskátlik ...
... a ház előtti fák fantasztikusan belombosodtak, alig látni a szemközti tömböt, a madarak vidáman csivitelnek ...
... a gyerekek egy csodavárost rajzoltak a terasz alatti parkoló betonjára ...
... itt élet van, kérem, levegő, fény, színek, illatok... Na igen, itthon vagyok. :)
A vacsora is mennyei volt: G. hozott a piacról házi tojást, házi sonkát, ezt megfőzte. Ebből daraboltam a tojásrántottához, amire kis falatnyi sajt darabokat tettem amikor elkészült. A salátát is G. hozta nekem, kicsit megsóztam, került rá tökmagolaj, hát mind a tíz ujjam megnyaltam, annyira finom volt.
És, kérem, így kell szív alakú tojást főzni, ráadásul mindenféle segédeszköz nélkül. G. követte el, a titkot tőle kérdezzétek :)
Ami nem volt tervben: ettem a diákcsemegéből és G. csokijából két kockát (fekete csoki).
Annyira fáradt vagyok, hogy valahogy úgy érzem magam, mint aki túl sok alkoholt ivott és nem sikerül mindig pontosan érzékelnie a teret. De valahogy ajándéknak érzem ezt a napot: 14 nap után ma alig negyed órát voltam E-tel, fél 9-kor ott voltak értem, nagyon jól telt az utazás, G. elém jött, a kis ajik, közös vacsora, a saját dolgaim itthon, jöhetek-mehetek szabadon, nincs kötelező, nincs kell, nincs muszáj... Jó itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése