Reggel fél hat. Mit csinál az átlagember, aki a munkahelyén lakik, és nyolckor kezdődik a munkaideje? Alszik.
Reggel fél hat. Mit csinál egy kis boszi, aki a munkahelyén lakik és nyolckor kezdődik a munkaideje? Motiválgatja magát, és készül a napi edzésre.
És pontosan tudja, hogy a befektetett munkának előbb-utóbb meglesz az eredménye.
Úgyhogy ezúttal köszönöm magamnak, hogy képes voltam dönteni, és képes voltam és vagyok tenni önmagamért. Nem rög nélküli ez az út, de legalább haladok, minden egyes apró lépéssel közelebb érve a célvonalhoz.
Tudom azt is, mi az, ami igazán hátráltat a fejlődésben: a kaja. Otthon egész ügyesen tudom tartani az étrendet, de itt kint nagyon nehéz. Végülis egyetlen dolog, amin változtatnom kell: ez pedig a vacsora. Gyakorlatilag egész nap tisztán eszem, de este valami eszement módon éhes vagyok. Próbáltam többször keveset enni, éhes vagyok este. Próbáltam növelni a CH-bevitelt, éhes vagyok este. Próbáltam többet inni, éhes vagyok este. És ez nem amolyan "jaj, kicsit éhes vagyok", hanem a tapétát le tudnám enni a falról, annyira. Akár egész nap el tudnék lenni kaja nélkül, de az esték borzasztóak. Ezért is próbálkoztam anno a Leangains módszerrel, azaz délután és este volt csak kaja, amivel jól is éreztem magam, de nem volt türelmem kivárni a hatását, visszatértem a napi 4-5-6-szori étkezésre. Igazából itt, a kinti 2 hét alatt nehéz a dolog, viszont ha jól belegondolok, ez inkább amolyan "múljon már az idő", avagy "ha tele a pocak, nyugodt vagyok"-lelki izé. Tehát elő kell szednem a jobbik eszem, és bár sosem zabálok vacsorára, de azért nem császárzsemlét kellene ennem kiegészítésként.
Ezt is köszönöm magamnak, hogy már képes vagyok józanul látni a saját tevékenységemet, meglátni, mi az, amin változtatnom kell. És tudom, hogy képes vagyok rá, hogy ezt a dolgot is rendbetegyem. Mert bizony: megtiltottam magamnak, hogy feladjam.
Na megyek, vár Shaun, azaz a Les Mills Walk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése