Pontosan ugyanezt érzem...

 "Sosem tartoztam azok közé, akik azután, hogy külföldre költöztek, elkezdték a hazájukat szidni. Sőt.

Az új látásmód segített abban, hogy reálisabb képet alakítsak ki magamban Magyarországról. Még a logikus Norvégiához képest is van néhány dolog, ami logikusabb otthon. Az érzelmi és kulturális életet is erősebbnek érzem Magyarországon. Plusz élnek bennem a saját szívmelengető élményeim a hazámról, gyerekkorról, családról, barátokról.

Amikor hazaindulok, legyen az ok bármi, van bennem szívtájéki bizsergés. Örvendezik a lelkem. És elönt a melegség.

A kompút hosszú, de jólszervezett. Dániában hasonló a vezetési stílus, mint Norvégiában, senki nem tol le senkit, az utak kifogástalanok. Mint kés a vajban, úgy haladok. Most a szél nagyon fújt, ez volt az egyetlen nehezítő tényező (azon kívül, hogy beteg voltam).

Németországban is tudja a GPS, merre visz az utam, nem variál, nyílegyenesen odairányít a szálláshoz. Vannak lezárások, mert utakat javítanak, bővítenek, de kezelhető.

"Csehországban új elem, hogy van autópályamatrica, egy-két nagyvároson átvisz az utam, néha van torlódás, de nem vészes. Az utak jók, a GPS egyértelműen utasít, nem mérlegel, mert nincs mit. Szlovákia is matricás ország, de az utak itt is jók, a matrica itt is könnyen beszerezhető (Neten is megvehetném, de vezetés közben nem tudom, ha meg megállok, akkor már inkább helyben vásárolok. Automata mindkét helyen, hatnyelvű, kifogástalan, egyszerű). Utak itt is jók.

A kálváriám minden alkalommal Magyarországon kezdődik. Matricát csak forgalmi bemutatásával adtak, a kétezer kilométer alatt csupán idehaza villogtak rám, nem is egyszer. A GPS - a dugók miatt - többször újratervezett, ahogy közeledtem a fővároshoz. Levitt kátyus mellékutakra, azt hittem, szegény kutya a zötykölődéstől hátul rögvest kibobja a taccsot. A mellékutakon történő bemenet is idegölő volt: dugó, várakozás, araszolás, türelmetlenség – nem az én részemről, nálam a norvégiai zen még tartott.

„Érted haragszom én, nem ellened” – mondta József Attila és ugyanezt érzem én is, amikor hazajövök. Így használódik el az idő, fogy el az erő, aprozódik el az energia, amortizálódik gép és ember, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre – és telik el az élet a nem működés frusztrációjában, a tehetetlenség bénultságában, a mindennapok megrekedtségében.

Jobban érdemel ez a nép. Hinnie kell abban, hogy van jobb, mint a kifosztottság és az elvesztegetett idő."

Kép és szöveg: https://www.facebook.com/tamas.rita.ne.panikolj.sportolj

Motiváció

"42, 43... Vajon milyen leszek 44 évesen? Az, hogy melyik fotón milyen vagyok, teljesen szubjetív, amiről írni akarok, az a motiváció kérdése. Sokan kéritek azt, hogy a motivációban segítsek, nehezen határoztok meg célokat magatoknak. Magam sem tudom, hogy a motiváltság tanulható-e, vagy inkább az alaptermészet része, én valahogy mindig találok új célt, amiért dolgozhatok. Az új célok a legritkábban a külsőmmel kapcsolatosak, a megjelenésem azzal függ össze szorosan, hogy mennyit dolgozom az adott célért. Most az úszás izgat és mivel a lábam jobb, visszajött a futás, nyilván ezek miatt szálkásodtam le, no meg azért, mert az étrendemet továbbra is fegyelmezetten tartom. Utóbbi mindennek az alapja, erről már sokszor írtam.

Nos, hogy mivel motiválom magam? 

1. Kerülöm a rutint, szeretek új dolgokat tanulni, bővítem a gyakorlatok repertoárját.

2. Nyitott vagyok, új sportágakba is szívesen belekezdek.

3. Imádok sportolni, nekem ez nem teher.

4. Attól, hogy új dolgokat tanulok, új információkat tudok meg magamról, ami hasznos az edzősködésben is.

5. Tudom, hogy a sport csak ad (erő, kitartás, állóképesség, ügyesség, egészség, jobb megjelenés), el sosem vesz.

6. A sport által rengeteg új barátságra tettem szert.

7. Példát mutathatok nektek és Lulunak.

8. Arra szerződtem magammal, hogy a legtöbbet hozom ki az életemből, magamat nem csaphatom be.

9. Nem esek abba a hibába, hogy mással versenyzek: ő gyorsabb, mint én, neki szebb izomzata van, amaz meg jobban úszik, egy ellenfelem van, a tegnapi önmagam.

10. Alapvetően ez nem harc és küzdelem, hanem játék: kaptam egy testet, amely nem tunyaságra, hanem mozgásra lett kitalálva, izegni-mozogni akar és nem a számitógép vagy a tévé előtt görnyedni - és a test okos, ezt meg is hálálja. Ezért megkapja, ami jár neki, és ez így is marad, amíg mozog kezem-lábam "

forrás

"Ha én most kezdeném az életmódváltást...

...akkor a következőkre figyelnék:

1. Nem félnék bevallani - legalább magamnak -, hogy mi nem tetszik az életemben.

2. Ha nem is tudnám meghatározni a távolabbi céljaimat, rövidtávúakat azért kitűznék.

3. Mindenképpen elkezdenék mozogni, megkeresném azt a sportot, amelyben magamhoz képest sikeres lehetek, mert a siker garantálja, hogy később sem adom majd fel.

4. Odafigyelnék arra, hogy mit eszem, az étkezés sokkal fontosabb, mint azt a legtöbben hiszik.

5. A civilizáció vívmányaitól eltávolodnék, a természet csodáihoz közelednék.

6. Hallgatnék a bennem élő gyermekre, az, amit kisgyerekként szerettünk csinálni, az a mód, ahogy akkor gondolkoztunk az életről, segíthet felszabadítani a bennünk élő "rabszolgát".

7. Nem várnék a csodára, de nem is zárkóznék el előle, ha esetleg be találna toppanni az életembe.

8. Jobban bánnék az időmmel.

9. Több és tartalmasabb időt töltenék azokkal, akik szeretnek, akiket én is szeretek - és akik arra érdemesek.

10. Nem félnék hibázni, ezerszer inkább néhány hiba, mint egy életen át tartó bénító gyávaság, aggódás, merevség, körülményesség, megfontoltságba csomagolt tehetetlenség.

+1. Elfogadnám önmagam - a változtatás jogát fenntartva!"

kép és szöveg forrása: Ne pánikolj, sportolj

Motiváció

"Tulajdonképpen semmi más nincs, se titok, se egyéb tudnivaló... csak csinálni kell!"

forrás és 1. kép

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha