Találtam ..

Találtam. Négy évvel ezelőtti hőgyészi képek.

Ez biztosan véletlen kép, de most nagyon örülök, hogy van. Anyu és én a főzőfülkében.

Fánkot sütött. Mert nálunk hagyomány volt a farsangi időszakban minden hétvégén másfajta fánkot sütni. Mami csinálta mindig, amíg tudta csinálni.

Nagyon hiányzik Hőgyész, a ház, a kert, a hagyományaink, szokásaink, anyu, mami.......

 

Szerda-csütörtök

Szerda:

Kaptam:

É-vel szuper foglalkozás: hogyan kezeljük a dühöt, hogyan uraljuk a saját testünket, hogyan lazítsunk, és agyféltekéket összehangoló dalos ritmusgyakorlat.

Munka után bolt.

Amikor az ember nem sokat alszik, van ideje gondolkodni. Hogy oldhatnám meg a boltot-cipekedést? Televásároltam a csomagtartót (nem kell túl sok dologra gondolni, ez egy kis Swift, kis csomagtartóval), a romlandót hazavittem, a többi maradt. Így mindennap -viszem a hátizsákot- egy adagot haza tudok vinni a garázsból a kocsiból, nem kell minden egyes nap boltba menni, és ha esetleg valami még kellene a kocsiból, a garázsig egyszerűbb elmenni, mint beautózni a városba.

Este 9-ig készültem a sulira még.

.............................................................

Csütörtök:

Kemény nap volt. 7-re B., az első óra után A-val levittük a sulit az óvodába, egy németes meseelőadásra hívtak meg minket.

Utána visszagyaloglás a suliba, én bevágódtam az autóba, irány Sz., a másik suli. Ott volt 3 órám, gyors ebéd (dobozolt krumplifőzelék kolbásszal), át Sze.-be, félévi értekezletre. Onnan elkéretőztünk, 4-től szülői volt B-on. Onnan is előbb elmentünk B-vel, mert szülői volt Sz-on is. Este 8-ra értem haza.

Kaptam: (ez a sz-i 2. osztály, mindenki ráírta a nevét)

Ezt egy kis elsőstől kaptam Sz-on, busós röpcsi.

Emellett kaptam még sok-sok ölelést, megmutattak sok kincset, meséltek.

Ma is hoztam fel egy adag cuccost a kocsiból, egész jól haladok. :)

 

Hétfő, kedd

 Harmadszorra sikerült feltennem a képeket... És persze fordított sorrendben tette ide a program... Kezdd, kérlek, a végén...!

..................

Szóval munka után bolt(ok). Roppant kevés dolgot tudok hazacipelni a garázstól és felcipelni a harmadikra (70 lépcső kb). Pedig már hátizsákkal járok, vállra akasztható táskákkal. Aztán házimunka (a száraz ruhát munka előtt elpakoltam), mosás, teregetés, főzés, porszívózás, mosogatógép ki- és bepakolás, kaja kiadagolás magamnak, többi M-nak (...). Akinek volt törése: normális, hogy a tegnap felrakott -nem terhelt- járógipsz roppant szoros és roppantul fáj benne a láb?

(Irtózatosan fáradt vagyok. Végigvonszolom magam a munkanapon embertelenül nehezen, aztán alvásig házimunka. Ma még a sulira is kellene készülnöm, de egyszerűen képtelenség, pedig hazacipeltem hozzá mindent. (Nem sajnáltatni szeretném magam.) 

És tényleg...

Napfelkelte a(z egyik) sulinál. És ma is kaptam: barátság-hajó (Kettő volt a kezében. Az egyiket nyújtja felém: Ez a tied, ez -a másik- marad nálam. Most már örök barátok vagyunk.)

Kedden újra mókuskerék, majd újra bolt(ok) (ciki: teljesen kifogytunk mindenből, én meg nem tudok túl sok mindent felcipelni a harmadikra...).

Munka után bolt(ok), vacsifőzés, házimunka estig. Mini alvás.

Hétfő: kaptam:

Hétvége

Hétvégén, szombaton buli.

Cica.

Fények, zene, régi és új ismerősök.

Tánc. Éneklés. Szeretem.

Borzalmasan nagy köd.

Vasárnap pakolás, takarítás.

Hulla vagyok.

 

Egy éve már...

... hogy eltemettünk, anyu...

Örüljetek most odafönt egymásnak! :)

Borzalmasan hiányzol, borzalmasan hiányoztok... :)

Koldultam...

 Koldultam.

Másoktól.

Hosszú éveken át.

Szeretetet, figyelmet, megértést, odafordulást, megbecsülést, cseppnyi morzsákat, amiktől egy pillanatig végre azt érezhettem: én is érek valamit.

Olyanoktól vágyakoztam ilyesmikre, akik maguk sem rendelkeztek efféle dolgokkal. Nem láttam akkor még, hogy nincs miből adniuk nekem. Nem tűnt fel, hogy milyen üres is a zsákjuk. Ahogy az sem, hogy épp olyan mostohán bánok magammal, ahogyan ők bántak velem. Nem tudtam, hogy én is csak úgy működök, mint egy tankönyvi példa: úgy hagyom el önmagam, ahogy egykor mások hagytak el.

Kívül keresgéltem mindazt, ami eleve bennem volt.

Mi mást is tehettem volna?

A gondolataink formálják a világunkat - való igaz, csakhogy előbb a világ formálta a gondolkodásunkat.

Csak apró lépésenként tudtam felhagyni a koldulással. Például ritkábban igyekeztem házhoz a pofonokért. Elfájtam a hiányokat. Befoltoztam sok-sok lyukat.

Önmagammal.

Milliónyi elsírt könnyel, csendben töltött perccel, megszült válaszokkal, haraggal, vádaskodással, szégyennel, egyedülléttel a hátam mögött, a továbblépés kapujában, most újabb kérdésre keresem a választ:

ki vagyok én, ha mindaz, amiből megalkottam a világomat, az nem más, mint mások tükörképének torz lenyomata?

Elvesztegetett időnek érzem a történteket, mert már soha nem kaphatom vissza a fájdalmas éveket.

Próbálok nem harcolni a van ellen.

Ez vagyok én.

Így görbültem meg.

Minden egyes nap tanulom magamhoz ölelni a saját történetem.

Lélekhatár blog

A munkahét, kajcsik, egyebek

 

Persze fordítva töltötte fel a képeket....

Péntek. Fél 7 előttindulok, 7-től ügyeletes vagyok. Nagyon hosszú és tömény a nap3-ig. Munka után bolt(ok), hazacipekedés a garázstól, sütés. Vacsi: ropi...

Tudtam, hogy áthoztam anyutól a tejszínfelverőjét, de egyszerűen nem találtam. A héten aztán meglett. Tényleg boldog voltam.

Péntek: német óra részlet:

Kaptam:

Kértem, elhozták:

Ezt nem tudom, milyen fotó (...):

Csütörtöki vacsorám: 

Hja... :(

Kábé:

Étkek:

Egy hete sztem nem aludtam 8 órát összesen... Keggggyetlenül érzem a hatását. ...

Szerda- alvásklinika

Az általam bevállat utolsó vizsgálat nem-alvás-ügyben. Persze negatív. Február 11-én kell mennem orvosi konzultációra. Úgy döntöttem: utoljára. Mert egy év alatt kiderült a sok vizsgálatból, hogy fizikailag makk egészséges vagyok. Csak éppen nem tudok aludni... Majd kiokumlálom, mi ez. Mint mindig...

"Az élet nem kérdezi meg, akarod vagy sem, tanít.

Megtanít küzdeni, elesni, felállni és újra megteszi ha kell. Sosem kérdi majd, felkészültél-e, megtanít elengedni, elfogadni, megtanít repülni, és tetszik vagy sem, megtanít zuhanni is.

Nem érdekli majd, mennyi erőt érzel magadban, rád zúdítja azt, amivel tudja, még elboldogulsz, és hidd el, nem kapsz nagyobb terhet, csak azt, amit még elbírsz. Van, amikor azt érzed, ennél kegyetlenebb már nem lehet, és megértem. De hidd, hogy jót akar. A legbölcsebb tanítód, aki ismer téged, és melletted áll. Mert nem azt mutatja meg mit láss, hanem azt, merre nézz."

Todorovits Rea

Hétfő- több, mint sok(k)

Este fél 9. Leültem kicsit. Valahogy már reggel látni lehetett, hogy a csillagok állása nem igazán kedvező...

Kezdődött azzal, hogy reggel fél 7-kor (egy sajnos újabb roppantul nem alvás után) kiléptem az utcára: valami szitál. Ezzel egy időben: bacca meg, tükörjég, ez ónos szitálás...

Gyomor egyből görcsben. Gyalogolok a garázs felé: minden tükörjég, sötét van, evickélek. Egyszer csak a sapkám beakad egy ágba, sapi félig le, ezzel együtt elszáll a szemüvegem jobb szára. Egy néni épp sózta a nem messze lévő háztömb előtti járdát, látta, hogy szerencsétlenkedem a telóm zseblámpájával, jött, segített szárat keresni. Jó 10 percig néztük, de nem találtuk. Nekem mennem kellett, elkorcsolyáztam a garázsig. Ott felhívtam a kolléganőmet, hogy ne haragudjon, nem tudok érte felmenni a dombra, Mohács tükörjég. 

Elevickéltem a babarci boltig, ott letettem a kocsit, be a boltba, vettem egy zoknit, mert anélkül esélytelen lett volna felmennem a dombon a suliig. A cipőmre húztam, így felértem.

Jött a hír: helyettesítenem kell egy elsős írást. Oké.

Az óra végén elment az áram. (Épp digi táblás feladatnál.)

Indultam át a másik suliba: kiírja a kocsim nagy csipogás-villogás közepette, hogy alacsony az abroncsnyomás.

Amire átértem a másik suliba (még mindig tükörjég), M. küldi a képet: a bokája eltört, begipszelték...

Fél 3-ig órám volt, aztán osztályozó értekezlet, utána M-nak gyógyszertár, kis bolt, haza.

M-nak vérhigítót kell szúrnia. 3 és fél éve én szúrtam magamnak a műtét után, tavaly anyunak kellett szúrnom, most M. szúrja...

Este még készülök holnapra (leporello az Altató könnyebb megtanulásához).

Intézem saját és M. ügyeit, kicsit átrendezem a lakást, h. M. elférjen a mankóval.

Éjjel negyed 11. Már régen aludnom kellene...

Holnapra havat mondanak ónos esővel. Nem gondolok bele. Megyek "aludni".