Zárszó 2024

2024 utolsó napjának utolsó órájában egyedül ültem itthon, amikor leesett, milyen szerencsés vagyok. Apu rövid (54 évnyi) életében elvesztette a nagyszüleit, az édesapja egy hónapos korában halt meg, még éltében meghalt a testvére, a pótapukája, az édesanyja. Maminak 11 éves korában ment el az édesanyja, aztán elvesztette a pótanyukáját, az édesapját, a hőn szeretett férjét, majd mindkét gyermekét. Anyu végigélte pótnagymamája, nagyapja, férje, testvére halálát. Nekem 26 év adatott meg apuval, 27 év papival, 49 anyuval és mamival. És még itt van a húgom és sok ember, akiket szeretek. 

"Egyszer minden a helyére kerül. Az is, amiről most azt gondolod, elképzelhetetlen, hogy megoldódik.

Megéri várni. Megéri kitartani, mert amit cserébe kapsz, a legszebb álmaidat is felül fogja írni. "

(Müller Péter)

Elgondolkodtató

Elgondolkodtató gondolatmenet az élet lényegéről, így év vége felé... az orosz író, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin tollából.

"Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az.

Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti.

Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok."

(Kiss Eszter)

Karácsony és másnapja

Az első karácsony nélkülük. Anyut 11, mamit 7 hónapja láttuk utoljára. Mindig ők tartották a családi karácsonyt. Idén én vállaltam. 

Vettem egy terítőt textil szalvétával, felpróbáltam az asztalra, de nem adta vissza azt az érzést, amit szerettem volna. Mivel középen már egy ideje a horgolt terítő volt, elővettem négy kis szintén horgolt terítőcskét, amik Hőgyészen mami vitrinjében voltak mindig, az asztalra próbáltam. Ez az! Pontosan ezt az érzést kerestem.

A többi adta magát. A poharakat anyutól hoztam át tavasszal, használom is, hétköznapokon is néha.

Két éve ugyanez volt anyu egyetlen mohácsi karácsonyi nagy asztalán.

Az arany szélű készlet egyértelmű volt, minden családi ünnepen ebből ettünk.

Az evőeszközök sokáig ott voltak anyu szekrényében. De egyik garázsvásárlónak sem nyerte el a tetszését. Emlékszem: már szinte mindent elvittek, ezek ott lapultak egy elég zacskóban. Kikészítettem a konyhaasztalra, hogy még gondolkodom, hazahozzam-e. Végül hoztam. Pár napja felpolíroztam őket, csillogva várták az ünnepet.

A gyertyatartó ezer éves. Ha jól emlékszem, még mamiék présházából való.

A menün nem sokat agyaltam. És mindenkinek be is jött.

Este...

... egy kis dídzséskedés ...

... majd egy mini Mini.

Reggeli után a húgomék hazautaztak.

(Minden fotót a húgom készített, a kollázsokat is.)

Nagyon hálás vagyok ezért a két napért, hogy a húgomék eljöttek, és ha csak négyen is, de együtt lehettünk.

...

"Ott vagy otthon, ahol hazavárnak. Ahol a csendnek értelme van, az illatnak íze, a szívnek néma aggodalma. Ott vagy otthon, ahol önmagadhoz térsz haza, ahol nincs elvárás, helyette szeretet van. Azért, mert vagy."

 Todorovits Rea 

Szenteste

"A karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van, és valami most jön létre. Bárhol. Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, gonosz és sötét világban, ahol a kis Jézus született. Mindegy. Csak szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt éved sötétségét! S ha ez a kis gyerekláng megerősödik benned, menj a hozzátartozóidhoz. Vidd el nekik a békédet, az új arcodat, és azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba, hanem az egész világmindenség. A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek"." 

Müller Péter

Karácsonyra készülődve

Ez lesz az első karácsony, amikor itt lent kettővel kevesebb, az ég(b)en pedig kettővel több angyalka létezik. Idén már nincs velünk anyu és mami. Az a két személy, aki minden hagyományt ismert és tartott, akik teret és helyet adtak a családi rendezvényeknek, így a karácsony megünneplésének is. Eddig senkinek nem kellett rajtuk kívül "Nagy Asztalt" szervezni, egyértelmű volt, hogy Hőgyészre megyünk, hogy mami házában lesz az ünnep. Akár hatan is ott tudtunk aludni "vendégként", volt elég hely, ágy, ágynemű, paplan, párna. De legfőképp szeretet. Határtalan, végtelen szeretet. Idén én vállaltam a "Nagy Asztalt". Nem vagyok anyu. Nem tudom és nem is akarom helyettesíteni, utánozni. Hiszen ő ilyenkorra már 10 félét sütött...

... ezerfélét főzött ...

... nálunk nincs vacsora-tányér...

... nincs az a szuper veranda, ahol lehetett jókat beszélgetni, forralt borozni...

... ennyi kabát még sosem lógott nálunk a fogason, mint Hőgyészen szokott...

Csak egyszer rendeltük az ételt: abban az évben, amikor anyut emlőtumor miatt műtötték. De akkor is együtt voltunk.

Anyu mindig rengeteget és nagyon finomakat sütött. Tudom, már írtam ma. :)

Én idén csak egy zserbót sütöttem, a többi sütit a Fogadj el alapítványtól vettük Szajkon.

2022-ben anyu először és utoljára tartott Mohácson karácsonyt. Ekkor hatan voltunk: húgom, párja, Pet, M., anyu és én. 

Anyu rizibizije utánozhatatlan.

Ez a két sütitartó nálam van. A poharak is. És az aranyszélű tányérok fele is (a másik fele a húgomnál).

Szóval nem tudom és nem is akarom úgy csinálni a "Nagy Asztalt", ahogy mami és anyu szokta. Hiszen ők már nincsenek, és én nem vagyok ők. De nekem is nagyon fontos, hogy aki csak tud, jöjjön, együtt legyünk, együnk egy jót, beszélgessünk, emlékezzünk, együtt sírjunk-nevessünk. Mert biztosan tudom, anyu is, mami is és minden túloldali szerettünk azt szeretné, ha elfogadnánk, ha boldogulnánk, ha tudnánk a jelenben élni, ha öröm lengené körül a mindennapjainkat. Idén anyu és mami már a szivárványon túl fogja egymás kezét. 🖤

Szombat

Nagyon kemény két hét volt. 12 napot húztam le egyfolytában, ebből az utolsó két napon este 9-fél 10-ig. Kegyetlen fárasztó volt a három és fél hónap suliidő is, tegnap estére teljesen kipurcantam. Így mára nem állítottam be ébresztőt, délelőtt fél 11-ig aludtam (voltam fent többször mosdóban, inni). Reggeli, majd újabb punnyadás 4-ig. Így a blogba is csak felteszem most este a heti, még nem posztolt képeket, aztán megyek pihenni.

Kis tanítványomnak megküldték a rajzverseny nyereményét.

Csütörtökön már nagyon kínlódósan mentem vissza este fél 6-ra a műsorra.

A műsor után a tanáriban ajándékoztuk meg egymást (kollégák, húztunk egy nevet előtte jóval, úgy), én gyümölcsbort kaptam, meg is kóstoltam és nagyon finom.

Pénteken este műsor a másik suliban.

Előtte tantestületi ebéd Szederkényben.

Kismillió a dolog itthon, nagyon hosszú a lista, de a mai napot ugye kivettem itthon is szabinak. Meglátom, mikor ébredek holnap, majd annak függvényében összerakom a napot.