Szerda

 Csütörtökön voltam fogorvosnál, kilazult a fogam hátsó fala, a doki ki is szedte azt a részt. Ma kellett visszamennem. Kitágította a gyökeret, ami alatt be van gyulladva a gyökérhártya. Nem volt kellemes. Elvileg távoznia kellene a váladéknak (szívogatnom kell a fogamat), de nem jön ki, hanem gyűlik és gyűlik, és már annyira feszíti az egész bal alsó állkapcsomat, hogy úgy érzem, kidurran. Borzasztóan, kegyetlenül fáj. Holnap délután kell visszamennem.

kép

Ettől függetlenül ugye dolgozni kell. Németen például épp növény-projekt fut, ma ültettünk.

Dolgoztunk, pedig "sztrájk" lett volna. Hogy miért nem lett, arról nem írhatok.

(HOL ÉLÜNK?! MILYEN SZABADSÁG EZ?! EZ EGY SZABAD ORSZÁG?! .......................)

De ide másolok egy gondolatmenetet, amivel egyetértek:

"A gyerekek túlterheltek, akárcsak mi. Nem érnek rá gyereknek lenni; a túlélésre játszanak, akárcsak mi, a tanáraik. Sok esetben felesleges dolgokat kell(ene) megtanítani nekik olyan könyvekből, amelyek nagy része használhatatlan.

Lassan hobbiból dolgozunk: nevetséges bérért vagy éppen ingyen, megfelelő eszközök nélkül. És ami még szomorúbb: hogyan mutassunk nekik példát, ha még az alapjogunkat, a sztrájkjogot is elveszik, és megfosztanak a véleménynyilvánításnak ettől a formájától is mondvacsinált rendeletekkel?! A pedagógus a személyiségével mutat példát, a cél gondolkodó emberek nevelése. Márpedig ez így lehetetlen!

Kiállok a pedagógussztrájk mellett!"

Tihanyi Rita, magyartanár, gyermekagykontroll-oktató, tanulástréner, a Felelős Szülők Iskolája BOLDOG GYEREKEKÉRT, BOLDOG CSALÁDOKÉRT díjazottja

És megint nem keveset mentem:

Tegnap is voltam este kicsit sétálni, ma is. A tegnapi szék lemászott a földre...

Lehet, hogy holnap futni fog. Akkor ő lesz a földönfutó. 😁