Csütörtök, péntek, szombat

A napok egyszerűen rohannak. Nem tehetek mást: rohanok velük.

A kánikulával nem tudok mit kezdeni. Van, el kell viselni. Még ha nehezen is megy.

Este egy szitakötő szállt be hozzám, eszembe juttatta a Szitakötő című filmet.

Péntek hajnalban megfőztem két napra. Még nem volt szörnyen meleg, enni kell.

Kész volt az étel, jött a mensi. Habár nem annyira, mint a múltkor, de az első nap meggyötört. Gyógyszerrel bírtam csak, leginkább vízszintben. A NAV-hoz kénytelen voltam bemenni. Ugyanis, ha megszűnik egy munkaviszony, akkor az ember fizeti maga után a TB-t. Ez ügyben jártam már ott, de hazaküldtek: a munkaviszony megszűnése után csak 45 napra rá jelenthető ez be, sőt, csak a 46. naptól dolgozza fel a rendszer. Így mentem újra (újra sorszám, újra várni...), a 47. napon, és elintéztem. (Ez is megérne egy misét, hogy a TB-t nem az OEP intézi, hanem a NAV-nál kell befizetni, mint "NAV BEVÉTEL" (ez van a csekken!), de nem politizálok, semmi értelme.) 

A délelőtti hányingeres görcsölés után délután már éhes voltam. És ettem is mindent, amit találtam. (Mondjuk ez nálam nem túl veszélyes: még egy darab kekszet vagy nápolyit se tartok itthon, amit ilyenkor pedig nagyon megennék.) M-val hozattam zsömit meg egy Snickers-et, és ajándékba kaptam egy VAJat.

Ma már szombat van. Robog az idő. Mi mást tehetnék: robogok vele.

Mára volt tervben a heti 3. terem, a láb nap. Mivel a reggelt ismét fájdalomcsillapítóval kezdtem, és mivel a petefészkeimet tartanom kell a kezeimmel, különben kiszakadnak, nem megyek terembe. Ha holnap jól leszek, megcsinálom akkor, ha nem, akkor jövő héten ezzel kezdek. Nem tragédia.

Tragédia...

Tavaly 6 munkahelyem volt, 3 országban. Az évet hatalmas anyagi mínusszal kezdtem, de tavaszra minden tartozásomat rendeztem. Aztán nyárra jött egy spórolós-koplalásos időszak, szeptembertől visszamentem Ausztriába dolgozni, ami kalandos volt ugyan, de anyagilag helyrepofoztam az életemet.

Idén szeptemberben a 3. munkahelyemre megyek, és idén csak 2 ország szerepel a listán. Az év első napjától kemény spórolásba kezdtem, mert terveztem egy hónapot, amikor önként vállaltan szabadságolom magam és itthon maradok. Sikerült is, ráadásul két hónap lett belőle, a július és az augusztus, és nem bántam meg. 

Tragédia...

Kaptam egy munkát, ami szakmailag egy meglehetősen nagy kihívás: még sosem tanítottam ilyen rendszerben. De bele fogok jönni, megoldom. Emellé kaptam egy plusz "csomagot", amivel -őszintén- nem tudom, mit kezdjek, mert nem értek hozzá. De majd megoldódik.

Ha csak a saját életemet nézném, mondhatnám, hogy kapok olyan feladatokat, amik saját meglátásom szerint meghaladják a képességeimet. És hogy ez szörnyű, mert nehéz, mert nem tudom, mert nem értek hozzá, hogy mindez "tragédia". Pedig ez korántsem tragédia. Maximum nehéz, de nem megoldhatatlan helyzet, feladat, amire majd találok megoldást.

Hallom, látom, olvasom ismerőseim történeteit. Válás, betegség, küzdelem a rákkal, baj a pici babával... Első ránézésre ez mind-mind tragédia. Az érdekes az, hogy ezen történetek résztvevői nagyon nagy részben nem annak élik meg. Csodás példák nekem arra, hogy a saját helyzetemet jobbként értékeljem. Parázós vagyok, félek a szokatlantól, az ismeretlentől, de ez egyre rövidebb ideig tart. Hiszen magam is számtalanszor ugrottam már bele vadonat új helyzetbe, és ez jó "gyakorlás". Plusz látom a környezetemben, hogy tényleg nehéz helyzeteket milyen okosan el tudnak fogadni emberek, nem agonizálnak, hanem élnek az adott szituációban, elfogadják anélkül, hogy egyetértenének vele. És sokan nem sorscsapásként élik meg, hanem leckének tartják, amit meg kell tanulniuk.

Képes vagyok túl tervezetten élni. Listák, feladatok fontossági sorrendben, reggeli és esti rutinok... Mérő László szerint "Létfontosságú néha olyan dolgot csinálnunk, ami nem létfontosságú." Lehet, hogy a mensis-görcsös napok tanítása is ez. Hiszen ilyenkor "kényszerítve vagyok" a "semmittevésre", a fekvésre, a szunyókálásra. Lehet, hogy be kellene terveznem olyan napot-pár órát, amikorra nem tervezek semmit? :D

 Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha