2017. március 8., szerda

Mo. 6.: kedves antibiotikum...


Köszönöm mindenkinek a nőnapi köszöntést!


Tegnap próbáltam magam győzködni, hogy csak egy kicsi kell, de mára teljesen letaglózott, mondhatni taccsra tett az antibiotikum. Hétfőn kezdtem szedni és már az első szem megtette a hatását. Fogalmam nincs, mit tettek bele, szerény véleményem szerint ez méreg. Ilyen irtó rossz közérzetem nagyon régen volt már, a csapot kiiszom és egész nap a wc-n ülök. A mai kontrollon kaptam még kezelést, be kellett szednem a maradék gyógyszert (ma este megvolt), holnap újra kontroll.

A reggelt még úgy-ahogy megettem, az ebéd már nagyon nem kellett volna, de azért legyűrtem egy kis adag tonhal salátát. Aztán már nem bírtam enni. Nincs étvágyam, igazán hányingerem sem, valami olyasmi, annak a határán.

Az új szemüvegemmel eddig hősiesen küzdöttem, de ma levettem és felvettem a régit. Egyszerűen nem látok az újjal, nemcsak a fókuszt nem találja a szemem, hanem nem látok. Holnap ennek is utánajárok (a szemem/agyam rossz vagy a lencse).

Mára nem folytatom, jót nehezen tudnék írni, a panaszkodásnak meg nincs értelme.

Remélem, hogy holnap már sokkal jobb lesz a közérzetem.

1 megjegyzés: