RNL: Ausztria

 

2013. január 22., kedd

Egy hihetetlenül hosszúnak, időutazásnak tűnő buszozás után, délelőtt értünk az új munkahelyemre. Szeretettel, kedvesen fogadtak, gazdagabb lettem kábé egy tonnányi vadi új információval, de a lényeg: minden rendben van.

Mégsem Bécs, hanem a szervezők által Bécsnek nevezett körzet, de magas hegyek között vagyok, hol a tenger… kicsit arrébb van, és nem laknak itt törpikék J

 

 

A tegnapi totális torokban dobogós szívű nap után nagyon jól aludtam, és ma már megnyugodva ülök a rezidenciám nappalijában, és az agyam, az a kis kattogós, szervezős, tervezős bosziagyam úgy érzi, itt az ideje alkalmazkodva a körülményekhez nekilátni kicsit konkrétabbá tenni a munka mellett a pár óra szabadidőmet. J

Tények:

• Van annyi szabadidőm, hogy az edzést megoldjam J
• A kaja megoldásához elő kell vennem a legeslegnagyobb varázskönyvemet, alaposan leporolnom, újraszerkesztenem, és az Univerzum leghatalmasabb áldását kérni a működésére, amit már most nagyon köszönök…

Január 23., szerda

Igazán nincs panaszra okom. Egy idős nénire kell figyelnem, aki egyidős a nagymamámmal és nagyon hasonlít is rá a szokásaiban, mentalitásában. Segíteni kell az öltözésben, főzésben, és beszélgetni, sétálni menni, szörnyen kötött napirendben… Az egész család nagyon rendes és kedves, ma délelőtt elvittek kicsit kirándulni a környékre, hát meseszép. A hegyek havasak, magasak, Knittelfeld igazán meseszép. Mindenféle bolt van a városban, így mára sikerült a netet is beüzemelnem J

Egy egész rezidencia a lakásom: nappali, hálószoba, konyha, fürdő, terasz… Estére azért kegyetlenül elfáradok, az alvás egyáltalán nem jelent problémát J

Azért hiányzik a saját kis albérletem, és néhány ember is ;-), de minden a legnagyobb rendben van itt, és ennek nagyon örülök.

Csodaszép a kilátás az ablakaimból:

 

Egyelőre igyekszem feldolgozni a rengeteg új infót, megtanulni, mikor, mit, hogyan, mi hol van, kajatervezés és edzés még nem volt. De igyekszem időt szakítani rá. Az idő egyébként viszonylag gyorsan múlik. A délelőttök gyorsan eltelnek, délután 3-ig van szabadidőm ebéd után, de a délutánok nagyon vánszorgósak, este 9-ig kell lent lennem. Mindenki azt mondja itt, hogy sovány vagyok, és hogy nagyon keveset eszem. Jókat rötyögök ezen. Amikor elmesélem, hogy nem volt ez mindig így, kérdezik, hogy csináltam. Elmondom, és ha szóba kerül az, hogy zabot eszem, meresztenek hatalmas szemeket :)

 

A nyelvvel hála az égnek nincs problémám, bár azért itt tájszólásban beszélnek, de nem vészes megérteni.

 

Most 3 nap eseményeit visszaolvasom a neten, aztn már kezdődik is a 2. műszakom. Még 11.5 nap...