Kedd

Este hét. És most tartok ott, hogy lefordulok a székről.

Reggel fél 7-kor indultam dolgozni. 7-től ügyeltem Sz-on. Három órám volt ott, és volt egy-két szitu, amit nem tudok a normális kategóriába sorolni. Ezek (is) úgy leszívták az amúgy is mini energiámat, hogy hulla fáradtan kocsiztam át B-ra. Ott is volt még 2 órám és egy felügyelet, aztán még dolgoztam 3-ig. Haza, gyors bolt, fel a lakásba. Súly is volt, meg tényleg nagyon fáradt vagyok: szó szerint úgy erőszakoltam fel magam a harmadikra. Az utolsó lépcsőfok után meg kellett álljak. Becsuktam a szemem, próbáltam lélegezni és annyi izomerőt összeszedni, hogy még azt a 6-8 lépést meg tudjam tenni a lakásig.

Tán 10 perc szusszanás, kipakolás után nekiültem dolgozatokat javítani. Este 6-ig. Aztán nekiültem a Krétának. Nincs kész, de este 7-kor azt mondtam: elég. 

A Nagyfőnök azt nyilatkozta: aki nem fér bele a 8 órába, az alkalmatlan. Hát akkor én alkalmatlan vagyok. Mert holnap nyílt nap, de semmit nem készültem (és nem is fogok), nyolc órám lesz 5 óra alatt, aztán az egyik suliban 3-6-ig fogadóóra.

(És ha jön bárki a milliós fizetéssel, megmutatom neki a bérlapomat, el sem hinné, hol vannak a milliók. És mindig elmondom: nekem nem kell magasabb fizetés. Vegyenek el belőle, de munkát is. És ha bárki azzal jön, hogy a munkahelyemről negatívan nyilatkozom, jöjjön hozzám a suliban szövegértésre: a saját érzéseimről írok. A munkahely tökéletes. Én vagyok alkalmatlan. Vili?)

Az előbb tudatosan végiggondoltam a napomat: hol vesztek időt, mit tudnék máshogy, máskor csinálni, hogy beleférjek a nyolc órába. Ha azt szeretném, hogy a gyerekek élvezzék is kicsit az órát, hogy fejlődjenek, akkor 48 óra se lenne elég. De igazából nem találok olyan dolgot, amit máshogy tehetnék. Ja, de igen. Ha a hagyományos, poroszos vegyétek elő a tankönyvet és a munkafüzetet- receptet követem, akkor talán lennének napok, amikor megvagyok nyolc óra alatt. (Na jó, nem ragozom tovább.)

Nem tudom elmondani, leírni, mennyire vagyok fáradt...................

.......................

Még vár a házimunka, összeszedem magam, megyek...

Indiai zöldséges tészta

- Egy fej lila hagyma apróra vágva

- 3 gerezd fokhagyma apróra vágva

- ez zsíron megdinsztelve

- Hozzáadtam egy zacskó fagyasztott fejtett babot(450 g)

- 3 sárgarépát pucolva, felkarikázva

- 3 szem kisebb krumplit pucolva, felkockázva.

- Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje.

- Fűszereztem: indiai fűszerkeverék zöldség-ételekhez.

- A vizet pótoltam főzés közben.

- A felét botmixerrel leturmixoltam, majd visszaöntöttem a többi zöldséghez.

- A tésztát (teszkós széles metélt) kifőztem.

- Tálaláskor a tésztára tettem a zöldség krémet.

 

Karfiol krémleves

Voltak nagyon nehéz korszakaim korábban is. Sosem felejtem el, hogy Ti, Blogolvasók mennyit segítettetek. Kaptam tőletek anyagi támogatást, futócipőt, amikor az enyém elszakadt és nem tudtam újat venni, élelmiszert, megannyi lelki támogatást. Sokan írtok, hogy hiányoznak a receptek. Igen: nincs energiám sokszor blogot írni sem, de "tartozom" nektek, jöjjön hát egy recept.

Minden zöldség krémlevest ugyanúgy készítek:

- 1 fej hagyma nagy darabokban

- 1-2-3 gerezd fokhagyma felezve

- ezt zsíron megdinsztelem

- jön bele a fő zöldség (most éppen a karfiol, fagyasztottat használtam, 450 g-osat)

(- és ha sűrűbbre szeretném, 1-2 szem krumpli is kockára vágva)

- felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje

- sózom, borsozom, vegetázom

- puhára főzöm.

Ha ez megvan, botmixerrel turmixolom.

Ha túl sűrű, teszek még hozzá vizet.

Kóstolás után még lehet fűszerezni ízlés szerint.

(Most zemlekockával tálaltam.)

Hétfő

Ma egy éve még meglátogattam mamit az otthonban. 

Ma egy éve voltam a temetőben anyu temetése után először.

Két éve anyuval voltunk medvehagymázni és Frei Cafe-ban.

Három éve ugyanígy éreztem magam fáradtság szempontjából.

Ez a hét is kemény lesz a suliban, de ez sosincs másképp.

M. megbetegedett. Nem elég neki a bokatörésből való felépülés, most még megfázásos-influenzaszerű tünetekkel is szenved itthon. Minden itthon alkalmazható praktikát bevetettünk, de holnap orvos lesz belőle, ha nem javul.

Ezt a bejegyzést most befejezem, írok még egyet, más témában.

Vasárnap

Hat napos munkahét után ma (vasárnap) fél 7-7 körül ébredtem, aztán neki is álltam a házimunkának, mert sok volt a dolog. Nem írok mindent, de többek között főztem (Karfiol krémleves, indiai zöldséges tészta) és sütöttem kenyeret.

Ebéd után ledőltem. Aludni megint nem tudtam, de bóbicáltam másfél órát. Aztán többek között bolt, és az új kenyérből szendvics holnapra. Ebédet is pakoltam, már csak időt kellene szakítanom az elfogyasztására.

Tegnap a szavalóverseny után kis ebéd, röpke szieszta, aztán M. meghívott moziba. A Túlélők című filmet néztük. Az elején megijedtem, amikor kivetítették a 18-as "karikát", mert az én vattacukor lelkem nem szereti a túlzott durvaságot, gyilkolászást, egyebeket. Voltak véres jelenetek, de ilyenkor a technikai dolgokra koncentráltam: most sérült meg és már megalvadt a vér?, az előbb még véres volt a cipője, a következő snittnél már nem, a lány az előbb hányt és minden televolt, most meg tiszta az arca, a ruhája... Maga a téma érdekes volt (nem spoilerezek), egyszer megnézhető.