A tojás

Régen nagyon szerettem a tojást. Gyakorlatilag az ízét most is szeretem, csak a sülő/sült tojás szagától vagyok rosszul, de rendesen...

 

(elelmiszer.hu)

 

Amit laikusként tudtam róla, hogy kiváló fehérjeforrás, a sárgájában sok a vitamin. Gyerekként a sárgáját cukorral összekeverve ettem (fujj!), felnőttként a lágy vagy a tükörtojás jön be igazán. Spenóttal számomra egyszerűen mennyei eledel :)

 

"A tojás – az ételcsoda, ami egyedülállóan kimagaslik a többi közül az emésztőrendszeri működésekre gyakorolt rendkívül jó hatásával, de egyben a szervezet számára szükséges számos anyag elsőrangú forrása is.  Fehérjéje a legjobb minőségű (az anyatej előzi csak meg a sorban), tartalmazza az összes elengedhetetlenül szükséges, esszenciális aminosavat. Éppen ezekért sorolja a táplálkozástan a hús-kategóriába, mégpedig úgy, hogy egy tojás fehérjéje közel 3 dkg húsnak felel meg.

A tojás fehérjéi szinte teljes egészükben, 95–98 %-ban emészthetők: a főtt fehérje könnyebben, mint a nyers, részben azért, mert a hőhatás a nyers fehérje antitripszinjét – az egyik emésztőenzim, tripszin hatását gátló anyagot – hatástalanítja. A szokásos főzés-sütés közben nem vesztenek értékükből, csupán a túlságosan hosszan tartó magas hômérsékleten károsodnak. Hő hatására ugyancsak hatását veszti az avidin, mely a nyers fehérjében megkötni képes az egyik B-vitamint, a biotint.

A tojásfehérje élettani (és gazdasági) jelentőségét az is növeli, hogy a baromfi a kevésbé értékes növényi fehérjékbôl nagy értékű, tökéletes fehérjét állít elő – amire az emberi szervezet nem képes –, miközben jól működő minőségbiztosítási rendszere ügyel az összetétel állandóságára. A nyers tojás fehérjéinek egy kis hányada változatlan formában, emésztetlenül is képes fölszívódni – főleg fiatal gyermekeknél –, és allergiás tüneteket okoz, míg a főtt (szerkezetükben megváltozott, denaturálódott) fehérjéknél már csak elvétve találkozni túlérzékenységi reakcióval. Egész tojás fogyasztásakor a sárgája enyhíti vagy kivédi a fehérjék allergizáló hatását, bár ismeretes néhány olyan eset is, ahol a sárgája vasszállító fehérjéje okozza az allergiát.

 

 

(elelmiszer.hu)

 

A fehérje fontosabb ásványi komponensei a kén, a kálium, a nátrium, melyeket a foszfor, kalcium és magnézium követ, míg vas csak nyomokban található. A cink kizárólag, a vas szinte csak a sárgájában fordul elő.

Foszfort nagy mennyiségben tartalmaz a tojás, egy darab az ajánlott napi bevitel közel egytizedét, a halhúshoz és a tejhez hasonlóan könnyen hasznosuló formában. A vas részint szervetlen kolloidális oldatban, részint fehérjéhez kötötten fordul elő, szinte teljes mennyisége fölszívódik. A tojás vasát a szervezet sokkal jobban értékesíti, mint a húsét, így egy tojás a napi szükséglet 4-6 %-át fedezi.   A rézből viszonylag kevés található a tojásban, de ez elegendő a vas közel tökéletes fölhasználásához.     A cink az antioxidáns szuperoxid-dizmutáz enzim részeként fontos szerepet tölt be a szabadgyökök semlegesítésében. Bár csak az ajánlott napi bevitel 6 %-a van egy tojásban, jelentős e mennyiség, ugyanis alig jobb napi forrásként még a húsok jönnek szóba. Nagyobb mennyiséget a máj tartalmaz, a növényekből pedig rosszul hasznosul. Egy tojás a napi ajánlott bevitel 4 %-át tartalmazza jódból és ennél is kevesebbet kalciumból, magnézumból, nátriumból és káliumból. A szelén egy igen fontos enzimnek, az antioxidáns glutation- peroxidáznak a komponense, mely a szabadgyökök hatástalanítását nagy hatékonysággal végzi. A talaj szeléntartalmától függ, hogy végül a növényekben és így a gabonában is, majd ezt követően ételeinkben mennyi lesz a szelén mennyisége. Az ugyanazon helyen csipegető tyúk egy tojása – átlagosan – 16 µg szelént tartalmaz, feleannyit, mint az ott legelésző marha vagy szemezgető pulyka 10 dkg-nyi húsa és ugyanannyit, mint az ott nőtt zabból készült csészényi főzött zabpehely. Egyszóval: a magyar táplálkozási szokások (és az átlagkereset) figyelembevételével a tojás fontos szelén-forrásnak számít, hiszen a borjúmáj háromszor és a tonhal ötször nagyobb szelén-tartalma (10 dkg-ra vonatkoztatva) ritkán pótolja a 70 µg-nyi napi szükségletet, a gabona alapú ételek (a kenyér és a tésztafélék) pedig csak a szükséglet harmadát fedezik.

 

(vital.hu)

 

 

A sárgája tartalmazza a folyékony tojástartalom 6 g körüli teljes zsírmennyiségét. A szokásos takarmányok hatására képzôdô összzsír tömege közel állandó, összetevôinek aránya nagymértékben függ a tyúk takarmányozásától. Különleges tápokkal növelhetô a telítetlen, sôt többszörösen telítetlen zsírok aránya: ezáltal a tojás zsírjainak minôsége javul, gyarapítható benne az emberi szervezet számára elengedhetetlenül szükséges, a táplálékkal fölveendô esszenciális zsírsavak mennyisége.

A tojás zsírjainak közel kétharmadát kitevő egyszerű zsírok (trigliceridek,TG) a glicerinhez kapcsolt három zsírsavmolekulából állnak. Majdnem eléri az egyharmadot a foszforés nitrogéntartalmú foszfolipidek mennyisége. A szteránvázzal bíró szterinek fő képviselôje a 4 %-nyi koleszterin.

A zsírsavak kb. fele az egyszeresen telítetlen olajsav, mely a többszörösen telítetlenekkel együtt megközelíti a kétharmadot. Az egyharmadot alig meghaladó telített zsírsavak közül a palmitinsavból van a legtöbb (26 %), míg a sztearinsav 10 % körüli, mely utóbbi viszont az emberi szervezetben telítetlen olajsavvá alakul. Tehát a buta tyúkok évezredek óta állítják elő a tojásban azt a tökéletes összetételű zsírt, azaz a kétharmadnyi telítetlen és harmadnyi telített zsírarányt, melyet nem is oly régóta tart ideálisnak a modern táplálkozástudomány.

A növényi olajok viszonylag kevés telített zsírt tartalmaznak, míg az állati eredetu élelmiszerek túlnyomóan telített zsírokat és koleszterint. A tehéntej zsírjának háromnegyed részét a telítettek adják, az anyatejének közel felét. A tojásban viszont a telítetlen zsírok vannak túlsúlyban, s ezek aránya nagyon hasonlatos az anyatejéhez.

A kétszeresen telítetlen linolsav elengedhetetlenül szükséges az emberi szervezet számára; ezt ételeinkkel kell bejuttatni. Ez az esszenciális anyag a tojás (és az anyatej) zsírjának 11 %-át teszi ki.

Az agy és a látóhártya (retina) muködésében töltenek be fontos szerepet a többszörösen telítetlen hosszúláncú zsírsavak, melyek elsôdleges forrása a tengeri halmáj (olaja). S mivel a lecitinben aránylag gazdag szójaolajban is csak nyomokban fordul elő, ezért a hazai étkezési szokások mellett a tojásban lévô 0,5 %-nyi mennyisége is fontos, ami speciális takarmányozással akár 5-10-szeresére is növelhető (lenne, de – sajnálatosan – ennek gyakorlati haszna még fölismerésre vár. Itt jegyzendő meg, hogy a tyúk a tojással állít elő a kevésbé értékes növényi fehérjékbôl és zsírokból az emberi szervezet számára rendkívül értékes, elengedhetetlenül szükséges, esszenciális s egyben természetes anyagokat, melyeket gyakorta mesterséges, szintetikus vegyületekkel pótolunk.).

A foszfolipidekben a három zsírsav egyikét szerves foszforsav helyettesíti. (A tojáson kívül bôséges forrás még a máj-, a szív-, az idegszövet és a szója). A tojás foszfatidjainak 80 %-át a lecitin adja és 12 %-át a kefalin.

A foszfortartalmú zsírsavak közül a lecitin az esszenciális kolin forrásául szolgál, melynek néhány hetes hiánya fölnőttekben kóros májelváltozást okoz, elégtelen bevitele csökkenti a folsavszintet, veszélyeztetve nemcsak a meglévô terhességet, de a terhesség létrejöttét is. Felelős az agy fejlôdéséért, a normális zsíranyagcseréért és májműködésért, és szerepe van a sejtkommunikációban, melynek zavarát a rák kialakulásának egyik tényezôjeként tartják számon. Tojássárgája- kivonattal kezelt öregkori elbutulásban szenvedô Alzheimer-kóros betegek tüneteinek javulását fôleg a magas lecitintartalommal hozzák összefüggésbe.

A kolintartalmú lecitin legfôbb természetes forrása a tojássárgája, míg a repce-, ill. szójaolaj messze utána következnek a sorban. Az alábbiak a fontosabb foszfatidok (zsírmentes) százalékos elôfordulását mutatják:

	Tojássárgája	Repce	Szója
lecitin	84	37	27
kefalin	12	29	27
p-inositol	-	14	19

A lecitin stabilizálja az emulziót, melynek nemcsak a tojássárgája zsírjának egyenletes eloszlásában van szerepe, hanem a majonéz vagy más, sárgáját tartalmazó salátaöntetek (dresszingek) minôségének megőrzésében is. E tulajdonsága is teszi szinte tökéletesen emészthetővé a tojás zsírjait, jól hozzáférhetôvé téve azokat az emésztőenzimek számára.

A kefalin fontos építőeleme az idegszövetnek, ezért a fejlődésben lévô szervezet számára a magzati kortól kezdve folyamatosan szükséges viszonylag nagy mennyiségének biztosítása.

A bonyolult fölépítésű, négy gyűrűből és oldalláncból álló szteránvázas vegyületek elhíresült képviselője a koleszterin, melyből a tojás – az egyéb állati eredetű ételekhez képest – valóban nagy mennyiséget tartalmaz. Az 1980-as évek közepéig, még az 1950-es évek mérési módszereire alapozva, 1 db tojás koleszterintartalmát gyakorta 300–450 mg értékhatárok közöttire tették, majd egyre csökkenő értékekkel találkozni. Évtizede már, hogy korszerű méréstechnika alapján a magyar „közepes”, illetve az ennek kb. megfelelő amerikai „nagy” (large) kategóriájú (1 db) tojás koleszterintartalmát 213 mg-ban adják meg.

Általában az ételekben lévő anyagmennyiségeket 100 g nyers élelmiszerre vonatkoztatják, így mindig érdemes figyelni erre a tojás kapcsán: a héj nélküli tojás súlya kb. 52 g, azaz teljes tojás esetében a 100 g-ra vonatkozó adatok gyakorlatilag 2 db tojásnak felelnek meg."

 

Forrás: ihinet.hu