Három napja arra gondoltam: Timi, elég carul érzed már magad a kialakult helyzet miatt? Ugye tudod, hogy ennek egy része tőled független? Van netán valami, amiben változtatni tudsz? És arra jutottam, hogy van. Nem is egy dolog. Akkor? Mire vársz? Hogy mikor kezdd? Tudod, mit szoktál mondani? Igen, azt, hogy kezdd most!
Az egyik: napi 60 percet mozognom kell. A gyógytorna mellett. (A gyógytornákat, nyújtásokat kb. fél óránként csinálom, vagy amikor csak lehetőségem van, mert a sok gép előtt ülés teljesen bedurrantotta a vállaimat, és egyre kevesebb ideig vagyok képes egy helyben ülni is.) A mozgásforma mindegy, de egy óra jöjjön össze. Aznap és másnap lazán sikerült. Ma online órám volt (és megint tünemények voltak a gyerekek), aztán irány anyu. Három hete műtötték, a lehetőségekhez képest jól van, de erről nem győz meg se a telefon, se a Messenger. Látnom kellett. A sebei nagyon szépen gyógyulnak, rendszeresen végzi az előírt gyógytornát, így a karját totál lazán mozgatja, simán felemeli a feje fölé magas tartásba, más irányokba is. Mindent megcsinál, persze amit meg tud már. Jó volt látni (nagyon jó), hogy mindent megtesz a gyógyulásáért (mondjuk pihenhetne többet szerintem). Azért kellett segítség ebben-abban, de hát mire való az ember gyereke? :D 21-én kell menni Pécsre, ott fogja kapni a sugárterápiát. (Nincs kemo, ennek mindenki nagyon örül.) És 5 évig szednie kell gyógyszert, ezt már el is kezdte. Hőgyész után haza, és még csak fél óra mozgásom volt... Késő volt, fáradt voltam (jesszus, a kicsit hosszabb vezetéstől is mennyire elszoktam...), de nem hallgattam a vállamon nyájaskodó kisördögre, aki persze simán lebeszélt volna a mozgásról, hanem fogtam magam és megcsináltam. Holnap hétvége, végre nem kell 2 napig időre kelnem, belefér még este is a hiányzó fél óra.
Ha már kelés, akkor egy kis alvás: tegnap éjjel álmomban koronavírusos voltam. Magas lázam volt, iszonyat melegem volt, szúrt a tüdőm, olyan érzés volt, mintha egy tömör fából készült, hatalmas szekrényt tettek volna a mellkasomra, nem kaptam levegőt sehogy. És közben folyamatosan köhögtem. Felébredtem, mert nem kaptam levegőt, kifújtam az orrom, aztán azt mondtam magamnak: Timike, vírus ide vagy oda, reggel kelned kell, mert órád van, úgyhogy alvás! Aludtam is óracsörgésig. Ha úgy vesszük, én már átestem a fertőzésen, úgyhogy immunis vagyok. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése