Szokványos napnak indult. Elkészültem, munkába indultam.
Az utcából nem tudtam kikanyarodni a főútra, mert lezárták. Sebaj, irány a városon keresztül.
Az uszoda utcájánál sorompó. A szokásos egy vagonos kis sárga csühögő. Nem kellett sokat várni, hamar felhúzták a sorompót.
A Budapesti úton utolértem egy traktort. Teljesen egyenes az az út, sehol egy szembejövő, előzni kezdtem. Pontosan a traktor mellett voltam, amikor balról, egy kis bejáróból kikanyarodott velem szemben egy teherautó. Szinte fizikai képtelenség volt, de egy fura szögben "bebújtam" a két teherautó közé és elkerültem a frontális ütközést. Őrangyalaim ott voltak, tudom.
Véméndig üres volt az út, aztán a kanyargós hegyi szakaszon utolértem egy két kombájnt kísérő teherautót. Másodikban csordogáltam utánuk. Felhangosítottam a rádiót és énekeltem, és közben az erdőt, a csodás fényeket és az út menti vadnövényeket figyeltem. Eddig észre sem vettem, mennyi búzavirág bólogat nekem az árokparton.
Egy kisteherautó sietett, beengedtem magam elé. Többször próbálta megelőzni a kombájnokat, de ezen az útszakaszon ez nem egyszerű. Nem csoda, hogy utánam is már a kocsisor végét sem lehetett látni. Az egyik kísérleténél nem tudott lehúzódni a kombájn, így viszont az előzőnek csak fél sávja maradt, hát lelassítottam és beengedtem vissza, magam elé. Nem sokkal a cél előtt aztán kiálltak a mezőgazdasági gépek a szántóföldre és haladhattunk a saját tempónkban.
M. még reggel telefonált: meghívott ebédre. Persze nemet mondtam. Aztán arra gondoltam: miért mondok nagyon gyakran még jó dolgokra is nemet? Visszahívtam és elfogadtam az ajánlatát.
Velővel töltött húst kértem. Most bundázva hozták. Szerencsére tökéletesen le lehetett venni a húsról. Átsuhant az agyamon, hogy mennyire nem szeretek ételt a tányéron hagyni. Ekkor jelent meg a fekete cica. Adtam neki egy darab panírt: megette. Aztán jött egy másik macskosz is. A bunda pedig az utolsó morzsáig elfogyott.
A bokám még mindig sajog, tapasz nélkül egyáltalán nem bírom, bár lassacskán javul. Holnap délután mutatom meg Dávidnak, nagyon örülök, hogy vasárnap kértem időpontot és három napra rá már mehetek is hozzá.
Idén talán először érzem úgy, hogy jó nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése