Péntek, szombat

Péntek

Jól aludtam. 🙏 Jól ébredtem, időben, magamtól (fél 7-kor). 🙏 Fájt a vesém, de még elviselhetően. 🙏

Időpontom volt a Kormányablakba. Személyi újítás. Fejben megterveztem tegnap: 8-kor kell indulnom a garázshoz.

És reggel azonnal bekapcsolt a régi reflex: kell, muszáj, időpont, határidő..., és már jött is a gyomor görcs és a hasmenés. Igen: június 14. óta (oké, voltam majdnem egy hetet kórházban is, de) itthon vagyok. Megengedtem magamnak, hogy gyógyuljak, így pihentem, ha fáradt voltam, leültem, ha szükségem volt rá, nem csináltam semmit, előfordult, hogy majdnem egész nap aludtam, vagy amikor nem voltam túl jól, minden kell-t, muszáj-t hanyagoltam.

Amit nagyon keményen tanulok: nem halogatni. Ma reggel is fejben kerestem a kifogást, hogy mit tudnék legalább öt perccel elhalasztani, de végül nem tettem meg. Mosdás, mini "smink", táskába fájdalomcsillapító, víz, szükséges iratok legyenek meg, kocsikulcs, garázskulcs...

Fura volt a vezető oldalra ülni a garázsban a kocsiban. Június 14. óta egyszer vezettem, amikor a húgomért bementem a páylaudvarra, amikor a vesegondom óta először nálunk járt. (Megjegyzés: borzasztóan dyslexiásan gépelek, ezért hagytam a páylaudvarra szót így, és nézd: újra rosszul gépelés... Komolyan: ez nem zavar annyira, mint amennyi stilisztikai, egyeztetési hibát vétek. De nincs energiám mindent újra olvasni és javítani, most ez van... Mea culpa...) Szóval vezettem. Mintha mindig ezt csináltam volna. Ja, olyan ez, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni.

A Kormányablakban gyorsan végeztem.

Utána fogorvos. Másfél óra. Kaptam ecsetelést, szedjek fájdalomcsillapítót, mivel orvosilag, fizikailag semmi baj a fogammal. "Mivel élő anyaggal dolgozunk, lehet, hogy fogorvosilag semmi rendelleneset nem látunk, ez magának fájhat." Hétfőn kell visszamennem, ha nem fáj, "örülünk", ha fáj, sajnos ki kell húzni.

Még elmentem a Family Centerbe a kórházi cuccomat "erősíteni", de ott már nagyon kellett pisilnem, koktélt bevennem és leülnöm: kimerültem, nem ment tovább. Vártam kicsit, még bementem egy boltba egy dologért, aztán irány az autó. Összeszedtem magam és mentem a garázsba. Nem hatott a kombó, de kicsit rendbe tettem az autót, összeszedtem és kidobáltam belőle a szemetet. Majd gyaloglás haza. Szépen lassan.

Innen szombaton folytatom a bejegyzést.

Felkelés után fájdalomcsillapítóval kezdtem. Szokás szerint terasz-takarítás. És végre elültettem a tündér-magokat, amiket még ballagásra kaptam.

 

(Megjegyzés. Ezt a kukorica virágot anyutól hoztam át másfél éve. Ez még Hőgyészen lógott a verandán. Aztán nálam "tönkrement", semmi nem látszott belőle, csak a föld, kitettem a teraszra, hogy majd kiöntöm a földet a cserépből. És egyszer csak láttam egy levelet. Jesszusom, ez él?? És igen: él. Néha meglocsolom, csodásan fejlődik.)

Ezt még ballagásra kaptam. Bent volt a nappaliban, de "tönkrement", elszáradt. Kitettem a gyógyítóba. Láss csodát: nem a legszebb ugyan, de bimbókat hoz.

Ma elhatároztam:  megfőzöm az egy hete halogatott lecsót, mert tönkremegy az alapanyag. Elővettem a hozzávalókat és konstatáltam: a két fej hagyma vajmi kevés, azaz boltba kell mennem. M. szegény indult dolgozni, pár percre rá én is indultam vásárolni. Sajgott a vesém, de menni kell. Meglett a hagyma. Otthonról a klímás lakásból indultam, a boltban is kellemes volt a hőmérséklet, persze, hogy "vígan" döntöttem úgy, hogy megyek egy kört. Kis kör volt (csak a Brandig és vissza), de már a felénél sajnáltam mindenkit, akinek forró a lakása vagy/és kint/klíma nélkül dolgozik, és hálát adtam azért, hogy pár perc múlva megint hűvös térben lehetek. (A harmadikra mászás közben eszembe jutott anyu. Hogy ha nekem ennyire fáj a vesém és ilyen lassú vagyok, mennyivel rosszabb/fájdalmasabb lehetett neki, nem csoda, hogy olyannyira lelassult.)

Elkészült a lecsó, nekem cukkinis-szalonnás, M-nak sima. De ekkor már le kellett feküdjek, annyira elfáradtam. Bóbiskoltam másfél órát. A vesém csak sajgott. Mozdulatra, állva, ülve, fekve, lélegzetvételre... Próbáltam pózokat, és ha fekve a lapockám volt lent és a farokcsont, a hátam homorítva, akkor megszűnt a fájdalom. Maradtam úgy kicsit, utána jobb lett. 

Késő délután volt már, amikor a konyhában elpakoltam, mosogatógépet indítottam, takarítottam. Mert ilyen egy betegség: nem tudsz mindent egy elánnal végigvinni...