Egy hete rúgtam bele a kis lábujjammal egy szekrénybe. Mára már sokkal szebb, de még mindig leginkább mezítláb vagyok, mert a lábbelik fájdalmat okoznak. Az elalvás is nehéz még, sokáig tart, amire megtalálom azt a helyzetet a lábamnak, hogy nem fáj annyira. De ez apróság, ha lassan is, de javul, és el fog múlni.
Ma boltban voltam. A sparban, mert az nagyon közel van. Az áraktól folyamatosan dobáltam a hátasokat. Már az akciós termékek is szörnyen drágák, így tényleg csak pár dolgot vettem, a legszükségesebbeket. És az is fél vagyon volt. Sajnálgattam magam, amikor pakoltam be a szatyorba, aztán megláttam egy bácsit, aki egyetlen kenyeret vett, azt tette éppen a kis műanyag szatyorkájába. Megállapítottam, hogy én még szerencsés vagyok...
Sok minden történik mostanában. Túl sok. Egy részéről még nem írhatok, és van, amiről nem tudok.
(Ma túrógombóc készült. Recept itt.)
A múltkor volt egy jelenet a Sparban. Egy asszony valami akciós terméket vett, előttem fizetett volna és fel szerette volna használni a sparos kuponokat. Hát ugye azt nem lehet, mert akciós termékre nincs még egy kedvezmény, így a pénztáros lányka. Jöjjön vissza holnap, akkor ez már nem lesz akciós, akkor ráteheti a kupont. Az asszony csak bólogatott, de láttam rakta, hogy nem fog holnap visszajönni, mert az még csak 11. és nyugdíj 12.-én van, szóval esélye sincs....Nem a pénztáros lány tehet erről, de neki meg sem fordult a fejében az, ami nekem, hogy talán ez az utolsó forintja annak az asszonynak most a nyugdíjig. És igen, ahogy mondod, már lassan nagyítóval kell menni, hogy hátha találsz még normális árban valamit. Az unokáim kedvence a Rio Mare insalatissime....ez ma már a duplájába került, mint 3 hónapja. Úgyhogy majd esznek mást. :(
VálaszTörlésAz árakat tekintve van egy rossz hírem. Az alagútba még befelé megyünk.
VálaszTörlés