Ma kb 2 km-t álltam (G.G. után szabadon) munkában reggel 7.05-től. Az első órában összeraktuk (N. segítségével) a német nyelvű műsort a Babarc Fesztiválra. (Régi gyermekjátékok lesznek, kiszámolók, körjátékok, mondókák, nagyon szeretik ezeket a gyerekek, ezzel a csapattal -2. osztály- a két év alatt rengeteg ilyesmit is tanultunk. Az egyik kisgyerek, aki nem rajong a németért, megjegyezte, hogy ez volt a legjobb német óra.) Talán az első olyan (összevont 1.-3.-4. osztály és egy vendég leendő elsős kislány) népismeret óra volt idén a mai, ami igazán jól sikerült, amit kedveltek a gyerekek. Többek között a következő órához is előkészültünk bábkészítéssel.
És ma újra benne vagyunk a Neue Zeitungban. :)
Munka után ügyintézés 1.0. Sikertelenül. Haza, gyors ebéd. Hja, így könnyű: M. készítette, a boszikonyhás túrógombóc recept alapján. Pirított dióval, ahogy L. írta a receptnél kommentben. Mennyei volt.
Majd még sulis egyeztetés a szülőkkel a műsorral kapcsolatban.
Aztán ügyintézés 2.0 7-ig. Ez sikerrel.
Vacsora: a dobozolt tonhalfasírt salátával.
Szokom az új fogamat. Szerintem fél fasírt meg egy marék saláta alatta van. De legalább nem fáj, "csak" nagyon furcsa.
És most lassan szpáty pálázsítye.
Amikor nekem beragasztották a hidamat, pár napig, vagy talán egy egész hétig is úgy éreztem, mintha mindig vattát rágnék. :) Aztán elmúlt, megszoktam. :) Remélem Te is hamarosan megszokod az új érzést. Örülök, hogy ízlett így a gombóc, a pirított dió csodát tud művelni.:)
VálaszTörlés