Boldog új évet! 🍀

És ezzel a(z egyik nagy kedvenc) filmmel köszönöm megtisztelő figyelmeteket és kívánok egészséget és mellette minden jót az új évre!

Idétlen időkig

2019: zárszó

2012: zárszó itt

2013: Zárszó itt

2014: összegzés -test itt

2014: összegzés -lélek itt

2015., utolsó nap, Magyarország 75. itt

Szilveszter 2013-2014-2015. itt

(2016) Szombat, szilveszter, Ausztria 14/9. itt

2017: zárszó itt

2018: zárszó itt

2019:

Januárban fáradt voltam.

Februárban leginkább fáradt voltam.

Annyi a teher, amennyit bírsz? itt

Napjaim itt

A március sem telt másképp.

Hónapok óta terveztem, hogy változtatnom kell ezen, de még márciusban sem tudtam a konkrét megoldást.

Az év első kis lazulása márciusban.

Január-február első felében ügyesen dobozoltam magamnak. A kolleganőket egyik reggel megleptem egy "amit szerintem érdemes lehet reggelizni" "bemutatóval". B. kolleganőm másnap még kérdezett, és február 8-án egyik pillanatról a másikra elkezdett a tanácsaim alapján enni. (A hetvenen felüli súlyából december végére 56 kg-ot mutat a mérleg, csodásan néz ki!) Nekem sem energiám, sem motivációm nem volt az előre készülésre. Elsősorban azért, mert még mindig fogalmam sem volt, mi történt tavaly, ami a teljes emésztésemet megváltoztatta, semmi nem esett igazán jól, és mindentől éhes voltam.

Áprilisban néha dobozoltam.

És sok volt a munka folyamatosan, nagyon sok. Még mindig nem tudtam, pontosan hogyan csináljam, hogy én is szerepeljek a munka mellett a saját egyenletemben. Csak azt éreztem, pihenni kellene, lassítani, mert ennek nem lesz jó vége. Amíg ezen gondolkodtam, a sors megint csak a segítségemre sietett: szó szerint földhöz vágott. Szép kis agyrázkódást kaptam, szigorú pihenésre ítéltek, amit meg is tettem. Több minden megváltozott az agyrázkódás után. Elkezdtem lejjebb adni a munkából, és hirtelen bármit meg tudtam volna enni.

Alig voltam jobban az agyrázkódás után, jött más.

Habár minden lelet negatív, a tünetek azóta is megvannak.

Májusban már nagyon elegem volt az össze-vissza evés miatt magamból. Meg amúgy minden miatt. Mert sorba jöttek fura, kellemetlen helyzetek, amik megoldását szívesen elviseltem volna mástól, de ma már tudom: ezek is azért történtek, hogy gyakoroljam: ne mástól várjam a megoldást, ha magam is képes vagyok rá. 

Volt méhrajom a teraszomon.

És a dolgok nem lettek egyszerűbbek, a munka sem lett kevesebb, bár sokat leadtam már belőle, nagyon sűrűek, intenzívek voltak a napok, a hetek.

Voltak rigóim.

És tavaly tél óta volt nekünk Cicmó.

És májusban történt régóta először, hogy odafigyeltem arra, mit és mennyit eszek.

A naptáramba már nem fértek bele a tennivalók, a határidők.

Szóval májusban is leginkább nagyon fáradt voltam.

Közben június lett. És idővel néhány dolog kezdett bennem tisztázódni. Például az étkezés. Elhatároztam: Pünkösd után B. leszek. (A kolleganőm B., akiről februárnál írtam.) Ez egy egyszerű döntés volt, amiben nem hagytam magamnak kibúvót. Június 10. óta folyamatosan, fegyelmezettem dobozoltam magamnak 2-3 napra, és azt ettem. 

Vége lett a tanévnek, amit egy siófoki bulival zártunk, most is csak azt tudom mondani: űberfasza volt.

Irtózatosan meleg volt a nyár, végig szenvedtem. Sokszor voltam strandon, ha éppen nem, akkor leöntöttem magam/letusoltam hideg vízzel, amint megszáradtam, újra. Miközben próbáltam lélegezni és nem elájulni.

Cicmó nagyon beteg volt, de még megvolt nekünk, mindenki igaz örömére és boldogságára.

Július 13-án már hét éves lett a blogom.

És továbbra is szorgalmasan dobozoltam.

Július végére feladta a szervezetem a hőséggel szembeni harcot. Innentől folyamatosan rosszul voltam.

Röpült az idő, ripsz-ropsz augusztus lett. Ekkor is sűrű volt a program, a munkakezdés előtt egy gyors szervezés után csodás három napot töltöttünk együtt Siklóson.

Szinte onnan már mentem is tovább, Gyopárosfürdő volt a következő állomás.

Aztán kezdődött a következő tanév. Már augusztusban látszott, hogy nem lesz egyszerű menet... Kapásból három napos továbbképzéssel indítottunk közvetlenül szeptember elseje előtt: bedurrant csuklyás izommal, Flector tapasszal és porral, 10-ből 10-es fájdalommal, ezer fokban.

Továbbra is szorgalmasan dobozoltam és ettem, meg is lett a látható eredménye.

Három hónap alatt 3.9 kg minusz. Nagyon jó.

Ja, és 45 éves lettem.

Szeptemberre 1500 km gyűlt össze futás-gyaloglásból. És folyamatosan jöttek a kisebb-nagyobb bosszúságok. Például elázott a fürdőszoba.

De hogy már 100 napja dobozoltam, arra büszke voltam.

A munka és a plusszok... Nem lett kevesebb. És csak szörnyen ritkán sikerült beiktatni egy kis életet, természetet. Szeptember végén Óbánya.

A nagy rohanásban elkezdtem nagyon konkrét dolgokat megvalósítani. Az egyik:

De nem voltam elég gyors a változtatásban. És habár még nem telt le az első hónap az iskolaévből, a kipurcanás végső határán voltam, de persze nem figyeltem kellőképpen, nem úgy a sors/univerzum: jött egy jó kis arcüreg-gyulladás. Két hétig húztam, aztán októberben orvos és táppénz lett belőle.

Ekkor már 4 hónapja dobozoltam:

- kg ⟹ -5.1kg

- cm ⟹ -25cm.

Október legvégén M. révén eljutottam életemben először Romániába, Erdélybe. Akkor nem írtam, ide leírom: Aki ismer, tudja, hogy én vagyok az, akinek nem sikerül, aki belebotlik/belelép, aki leveri, nekimegy, elejti, kiesik a kezéből, odaégeti (...). Nincs olyan hét, hogy ne történne valami ilyesmi. Sokáig nagyon rosszul éreztem magam emiatt, ma már legfeljebb icipicit bosszankodom, aztán felveszem/feltörlöm/összeszedem (...) és jót nevetek rajta. Az út egy sok órás dugóval indult az M3-ason. Nagy nehezen értünk Debrecenbe, ahol a szállodában önműködő forgó ajtó volt, csupa üveg. Mentem befelé a kávémmal, azt hittem, már célegyenesben vagyok, léptem egy nagyot, hogy kilépjek a forgásból, amikor is BUMMM!, nekimentem az üvegajtónak, szépen lefejeltem. "Upsz, kilöttyentettem a kávét"- mondtam, amikor megláttam a portást és a szakácsot, akik épp ott voltak és alig tudták visszatartani a nevetést. Szép púp nőtt a homlokomon, ott ékeskedett még pár napig. 😄

A Tordai-hasadék hatalmas élmény volt. A hegymászás része is. Főleg egy egy hónapos, éppen gyógyult arcüreg-gyuszkó és köhögés után. 

Ezen a képen rengeteget nevettem. Olyan, mintha épp akkor értem volna földet. Mintha egy űrhajóból kiugrottam volna és épp a leérkezés pillanatát örökítené meg. 😄

Novemberben már 5. hónapja dobozoltam.

És nem tud(hat)tam, hogy utoljára látom Cicmót. Mert november 14.én meghalt. 

A korábban a munkahelyen elkezdett változtatásokat november közepén felgyorsítottam. Nem volt más választásom. Elvégzem, amiért fizetnek, aztán pont. És még így sem egyszerű.

Mamikám 90 éves lett. 😊

A december is roppant zsúfolt, sűrű, fárasztó volt a munkahelyen. Nagyon. De dobozoltam töretlenül. Fél év alatt

- lement 5.1 kg

- elvesztettem 32 cm-t.

December 18-ra összegyűlt az idei 2019 km-em. 😊

És kezdődött végre a téli szünet (azaz nekünk a kötelezően ide tett szabadság).

Karácsony Mohácson, Hőgyészen, Mohácson, Hőgyészen.

2019. utolsó előtti napjára még kaptam ajándékba két radiátorhibát aranyos kis vízömléssel.

És a ma éjjelt kell túlélni (újra) a háborús övezetben, aztán egy évig nyugság lesz a petárdák-tűzijátékok nélkül.

---------------------------

Elröppent ez az év.

Köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt 2019-ben is az idejével, a bizalmával, a kérdéseivel, kommentjeivel.