Hétfő:
R: kolbászos rántotta, csokikrém (jobb oldalon a keresőbe beírva megtalálható), kávé.
E: kurkumás csirke, saláta.
V: cigánypecsenye.
(Részletek itt.)
Kedd:
R: sonkás rántotta kis cheddar sajttal, saláta, ribizli.
E: kis zöldség leves, kis adag pörkölt. Nem voltam éhes, csupán azért ettem, hogy maminak ne legyen mibe belekötnie. Mondjuk jólesett, nagyon finom volt, no meg én gyakorlatilag bármikor tudnék enni…
Du: benyomtam egy csomag mogyorót. Igen, amolyan nass volt, mert éhes még nem voltam. És ha elkezdek magokat enni, akkor nálam nagyon nehéz a leállás…
V: (már itthon) sajtos csirke, saláta.
(Részletek itt.)
Szerda:
R: kolbászos-sajtos rántotta, marék mandula-kesu, ribizli. Lett volna. Csakhogy nem voltam éhes. Odakészítettem reggel, de aztán a magokat elropogtattam, a többit betettem a hűtőbe, mert végül ez lett az ebédem.
Délutáni nasi: nagy marék mandula. No problémó, csupán a bőrkém néz ki úgy, mint Pippi Langstrumpf arca, csak amíg ő szeplős, én ragyás vagyok ;)
V: sajt szeletek, főtt tojás, kolbász karikák, paradicsom saláta.
(Részletek itt.)
Csütörtök:
R: (egykor) burger, fél palacsinta.
U: marék mogyoró, pár szelet kolbász.
V: (masszázs után) sült kolbász, fél avokádó, paradicsom saláta, vegyes saláta.
(Részletek itt.)
Péntek:
Negyed ötkor ébredtem, frissen, nem kóvályogva, hanem mosolyogva. A tegnapi masszázsra gondoltam, hogy eddig nem is tudtam, hogy ilyen szuper hatása lehet az emberre. Egy-két helyen izomlázam is van tőle, de ezt Gyuri előre megmondta, és nem is bánom. Jó volt beszélgetni egy "hozzáértővel", kérdezni, tanácsot kérni, véleményt meghallgatni. Örülök, hogy a testem rendben, hogy nincs narancsbőröm. A combomat is említettem, Gyuri szerint ez nem annyira zsír, csak ott még nagyon laza az izomzat. Azt tanácsolta, amit mindenki: türelem, kitörés, guggolás, séta/futás. És hogy szeressem meg a combomat, mert nincs vele semmi baj. :)
Szóval korán ébredtem, és mivel -újabban szokás szerint- megint nem volt internet kapcsolat, nem tudtam dolgozni a gépen, felhúztam a sport cipőmet és elindultam sétálni. Mohács város, mi lakótelepen élünk, mégis a közvetlen környezetünk -is- csupa-csupa zöld liget, erdősáv, park, füves terület. Komolyan mondom: meseszép. És tiszta, gondozott, öröm sétálni. Fotóaparátot is vittem magammal. Kattintottam párat, hogy ti is láthassátok, hogy amikor Mohácsról áradozok, akkor nem a levegőbe beszélek.
Szóval pár kattintás után egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy futok. :) Hogy már a központban vagyok.
És még ez is a központ. Hát nem csodás?
Ez pedig már a város azon széle, amerre lakom. Itt is minden zöld, gondozott, tiszta.
Öt km laza kocogás után adtam kicsit az infantilizmusomnak: hintáztam egyet :) Imádok hintázni, régen tettem már. Nem is gondoltam volna, milyen jó kis hasizom és elülső comb gyakorlat hajtani egy gyerek méretű hintát. Mondjuk az külön öröm volt, hogy mindenféle erőfeszítés, helyezkedés nélkül simán belefértem a hinta ülőkéjébe. Kivigyorogtam magam a repülések közepette, aztán hazamentem. A harmadikra -szokás szerint- lassan értem fel, mert fokonként kitöréseket végeztem.
R: sonkás rántotta, paradicsom, sajt, kávé. (A vitaminokat már futás előtt megettem.)
V: csokikrém, kolbász.
Olyan intenzíven vagyok képes itthon létezni a jelenben, hogy egyelőre lehetetlennek tartom, hogy két nap múlva visszamenjek dolgozni. De mivel tudom, hogy majd mennem kell, ma már összeraktam a ruhás utazótáskát, és -habár most nem viszek túl sok dolgot- odakészítettem pár élelmiszert is. A másfél év alatt már majdnem száz csomagoláson vagyok túl. Szerencsére van már egy kis rutinom a dologban. :)
