Szombat (Ausztria 14/13.)

R: sonkás-sajtos rántotta (1 tojás, 2 szelet sonka, pár kis kocka sajt 1 ek kókuszzsíron), kávé

E: sült pulyka, uborka saláta

V: palacsinta és nagyon egyszerű csokokrém

Nem terveztem-számoltam előre, kicsit el is csúsztam az arányokkal. No de emiatt nem fogok a falnak menni :) Ma amúgy is adtam annak, amire az emberi test kitalálódott: szó szerint nem ültem összesen fél órát, hanem jöttem-mentem, emeltem, hoztam-vittem, lépcsőn fel, lépcsőről le, jobbra-balra, ordenáré irdatlan, de főleg rendszeressssssen ;) :)

Jaja, buggyant vagyok kissé, de komolyan: hulla fáradt vagyok, de mégis úgy érzem magam, mint aki bedrogozott (na jó, ez erős túlzás, mert sosem drogoztam, így aztán nem tudom, hogy érzi magát egy drogos illető). Ma nagyon ügyesen sikerült a Jelenben lennem, egyszerűen nem agonizáltam semmit, tettem a dolgomat, pedig nem volt ínyemre való (úúútálok takarítani). A konyhaszekrény lesúrolásával kezdtem. És amikor végeztem, végignéztem a csillivilli szekrénysoron, és nagyon tetszett, amit láttam. Na innentől kezdve szárnyakat kaptam és minden hiszti nélkül, mosolyogva takarítottam végig a több mint 100 négyzetmétert. És még hajat is mostam-szárítottam-egyenesítettem, sőt a csomagomat is összepakoltam.

Egyetlen trükköm volt: nem voltak ma elvárásaim. A minap egyik éjjel gondolkodtam azon, hogy a legtöbb csalódást én okozom magamnak azzal, hogy elvárásokat támasztok magammal és másokkal szemben. És természetesen minden ember más, nem várhatom el senkitől, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint én (jó kedve legyen, ha nekem az van, segítőkész legyen, figyelmes, kedves...). És magamtól sem várhatom el például, hogy maximálisan teljesítsek mindenben, hogy tökéletes legyen az összes megmozdulásom, mert ha mindezt elvárom és nem pontosan úgy sikerül, ahogy terveztem, akkor kapásból ott van egy (két-három...) csalódás.

Jó volt a Jelenben. Amikor takarítottam, akkor takarítottam és örültem, hogy gyakorlatilag ilyen könnyű munkám van, ráadásul tényleg látható volt az eredmény. Amikor E-tel beszélgettem, akkor csak rá figyeltem, amikor telefonáltam, akkor csak arra koncentráltam. Amikor ettem, akkor élveztem a színeket, az ízeket, az illatokat.

Ezt a trükköt - a Jelent megélni elvárások nélkül- be kell építenem a mindennapjaimba. Lenyűgözően hatásos!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Nagyon egyszerű csokokrém

Két evőkanál kókuszsűrítményt (cocmas) összekevertem 
1 teáskanál eritrittel 
és
1 teáskanál natur kakaóporral.

Mennyei!

(Palacsinta recept itt.)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Uborka saláta

Hogy mi a különbség a két tálka uborka saláta között? Látszólag semmi. Jó, jó, persze, hogy két különböző tálban vannak... :) Az összetételükben különböznek. A bal oldali hagyományosan, E-nek készült, a jobb oldali az enyém.

Az uborkát meghámoztam, késsel nagyon vékonyra felszeleteltem.
Megsóztam, állni hagytam.
Kis idő múlva a két tenyerem közt kinyomkodtam a levét.
Tálkába tettem, leöntöttem kókuszsűrítménnyel (cocomas).
Fél gerezd fokhagymát felaprítottam és rászórtam.
Tálaláskor megszórtam őrölt fűszerpaprikával.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

Ez egy véletlenül lekapott fotó, nincs pózolás, nem is tudtam róla.

Telis tele vagyunk sztereotípiákkal. Hogy akkor szeret a nagyi, ha megesszük, amit főz és bezabálunk a csak nekünk sütött sütiből; hogy minden férfi csak azt akarja; hogy a gimis éveink a legszebbek; hogy nem baj, ha utálod a munkádat, maradj csak, mert az legalább biztos; hogy negyven felett már nem vagy igazi nő; a főnöknek mindig igaza van... De ezek a tutinak vélt igazságok csak akkor igazságok, ha te annak fogadod el! Egy döntés kérdése csupán, hogy ezek szerint akarsz-e élni.

A kollázs első képén senkinek semmi baja nem volt velem. Szeretett a családom, imádattal nézték, ahogy iszonyatos mennyiségű ételt és süteményt voltam képes belepakolni az arcomba. A pasiknak sem volt különösebb ellenvetésük az alakom ellen. De volt valaki, akinek ez így nagyon nem tetszett, aki utált belenézni a tükörbe, aki gyűlölte, hogy nem hordhat szoknyát, mert a combjai véresre dörzsölték egymást, akinek elege volt abból, hogy már akkor megfulladni készült, amikor felért az első emeletre (...). Egyetlen ember volt, aki utálta magát: én.

Változtattam.

Nem félek tükörbe nézni. Simán befutok a városba lihegés nélkül, ha hirtelen kell valami. Egész nyáron rövidnadrágban flangáltam és a strandon bikiniben. Jól érzem magam a bőrömben. Szeretem ezt a csajt. Mosolyogva és büszkén zsebelem be azt, hogy megnéznek az utcán, hogy gratulálnak a változásomhoz, hogy - férfiak is- sportos alkatúnak (!) neveznek és megkérdezik, mivel értem ezt el. Nagyon jó érzés emberi méretű ruhák közt válogatni az üzletekben. Isteni érzés, hogy felnézhetek magamra.

A családomnak persze nem tetszik, mert "alig eszem", "már túl sovány vagyok"... Ő anorexiás. Azért van köztünk némi különbség...

Egyetlen ember van, akinek meg kell felelned, és ez az egy te vagy. Építsd le a sztereotípiákat a fejedben, hogy egy szebb, gazdagabb, egészségesebb, boldogabb életet élhess. Nekem elhiheted: maximálisan megéri!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha