forrás: pinterest
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2015. április 17., péntek
Kiegészítés a BBG programhoz (étkezés, vacsora, Kayla Itsines)
forrás: pinterest
Megjegyzéses 14
(2. rész itt)
(3. rész itt)
(4. rész itt)
(5. rész itt)
(9. rész itt)
(10. rész itt)
(11. rész itt)
(12. rész itt)
(13. rész itt)
A doktornő nagyon kedves, türelmes volt, de kegyetlenül tisztán a vesémbe látott és nagyon határozott, célzott, sokszor költői kérdéseket tett fel továbbra is, amikből tudtam, mit kell tennem. Sőt azt is megmondta: készüljek fel, mert ez még egy istenes állapot, amiben most vagyok. Ahogy haladunk, lesz ez ennél még sokkal fájóbb, sokkal elviselhetetlenebb is, de ebben ő majd fog tudni segíteni. Viszont az oda vezető utat nekem, egyedül kell megtennem. És -ha összeszedem a még megmaradt józan eszemet, a bátorságomat, mindazokat a jó tulajdonságaimat, amiket nagyon nehéz önmagamban felfedeznem- mivel nincs más járható út, össze tudom érinteni a piros cipellőmet, és elindulhatok a sárga úton. És eljuthatok Ózhoz, hogy aztán hazataláljak.
Ekkor már hetente kétszer jártam Dr S-hez. A bankszámlám sipítozott, de ez volt az egyetlen kapaszkodóm és én olyan erősen szorítottam, mintha sosem akarnám elengedni. Ahogy akkoriban éreztem magam, ahhoz volt hasonlítható, mint amikor egy harctér kellős közepén egy lövészárokban vagyok, csupa sár, zúgnak el a fölöttünk lévő füst felhőkön túl a repülők, hullanak a bombák, dörögnek a fegyverek, én egy puskacsőbe kapaszkodom, ahogy alólunk tűnik el a föld, a csövet Dr S. tartja és szintén sáros arccal rám néz, tartja a csövet, a hatalmas hangzavarban erősen artikulálva kérdez, én pedig eldönthetem, hogy válaszolok-e, fogom-e tovább a puskacsövet, vagy elengedem és eltűnök a mélyben...
Dr S. egy külsős szakértőről kért rólam egy átfogó vizsgálatot. A hónap végére el is készült az elemzés. Amit átéltem, amíg felolvasta, rosszabb volt, mint egy horror regény. Stephen King is megirigyelhette volna a felolvasást, kiváló alany lettem volna egy könyvéhez. Mintha nem is rólam lett volna szó. Mert ez nem lehetek én. Tiltakoztam magamban a felolvasás alatt, miközben pontosan tudtam: minden egyes szó igaz, minden átkozott megállapítás rólam szól, én vagyok.
Mintha nem volna elég, ahogy a lelki hegyoldalamon csúszok egyre lejjebb a végeláthatatlan mélység felé, mintha nem lettek volna eddig is fájdalmasak, kínzóak a megbeszéléseink, mintha nem törtem volna végleg össze a rólam hallott dolgok miatt, Dr S. feltett egy kérdést:
„Találkozott G-ral?”
Habár megígértem magamnak és az első ülésen Dr S-nek is, hogy őszinte leszek magammal is és vele is, ez a kérdés tőr volt az amúgy is ezer sebtől vérző lelkembe. Mert megígértem a doktornőnek, hogy véget vetek a találkozásoknak, mégsem tettem, mert nem tudtam megtenni. Nem hazudtam. Megmondtam az igazat. És ha lehet, még szörnyebben éreztem magam.
„Ugye tudja, hogy nem úszhatja meg azt a fájdalmat, ami a változással, változtatással jár?”
Persze, hogy féltem. De elsősorban nem a fájdalomtól, hanem a változtatástól, a változástól. Attól, hogy el kell hagynom az ügyesen kigondolt rózsaszín köd-világomat. És attól, hogy egyedül maradok. Hiszen olyan jó páros voltunk! Mi ketten bármire képesek voltunk, az élet apró dolgaiban nagyon jól kiegészítettük egymást. És akkor még azt hittem, ez csak így működik: csak vele, csak ketten. Azt hittem, hogy ha egyedül maradok, az azt jelenti: örökre egyedül leszek és én magamban nem vagyok képes eligazodni a világban, képtelen vagyok a legapróbb dolgokra is. Nem voltam képes és nem voltam hajlandó tovább látni az orromnál, csak a múltbéli rossz dolgokat ismételgettem, arra nem gondoltam: mennyi mindenen keresztülmentem már, milyen sok dolgot érem el önerőből, egyedül, hogy ehhez erő kellett, kitartás és bizalom önmagamban, a saját magamba vetett hit, amit most teljesen elvesztettem.
Nem bíztam magamban, nem voltam hajlandó felelősséget vállani magamért, a tetteimért.
(...)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Freeletics: Climbers
Freeletics: Burpees itt
Freeletics: Squats itt
Freeletics: Push-up itt
Freeletics: Situp itt
Freeletics: Climbers itt
Freeletics: Stretching itt
Freeletics: Warm up (Bemelegítés) itt
Freeletics: Squats itt
Freeletics: Push-up itt
Freeletics: Situp itt
Freeletics: Climbers itt
Freeletics: Stretching itt
Freeletics: Warm up (Bemelegítés) itt
1. hét itt
2. hét itt
3. hét itt
4. hét itt
5. hét itt
6. hét itt
7. hét itt
8. hét itt
9. hét itt
10. hét itt
11. hét itt
12. hét itt
13. hét itt
14. hét itt
15. hét itt
15 hetes program itt
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)