A sok-sok napja tartó esős, szürke napok után ma egyszerűen tökéletesen gyönyörű volt a reggel.
Nagyon szerencsés vagyok, amiért habár lakótelepen, panel épületben lakom, mégis minden csupa zöld (ez egyébként Mohácsra szerencsére nagyon jellemző), a fák mögött szó szerint nem is látszanak a betonförmedvény épületek.
A teraszom melletti érdekes fészekben három fióka lakik. Ma sikerült őket megörökítenem.
A teraszon a petrezselymem is burjánzik.
Hőgyész, anyuéknál. Mesés, illatos rózsák.
És végre Cicmó. Nagyon régen láttam már. Mellette lenni, megsimizni, érezni-hallani, ahogy dorombol: kész boldogság.
Sikerült elérni szakembert, aki bevállalta a méheimet. A körülményeket megismerve azt mondta, ki kell füstölni őket. Azt hittem, leejtem a telefont. Hétfőn jön. Remélem, ha idejön és látja, megoldható lesz máshogy. A méhek hasznosak. Fontosak. Meglehetősen magam alatt vagyok és a szívem szakad meg értük. Miért pont ide kellett költözniük...
