Ma van a 11. napom itthon. 11 napja vagyok "szabin" és ma volt az első olyan nap, amikor nem voltam a nap 24 órájában hulla fáradt, amikor nem harcoltam a le-leragadó szemhéjammal és nem ásítottam bele végre öt percenként a nagyvilágba. Nekem ezért nem megy demens beteg ápolása, mert a két hétnyi nem-alvás teljesen kikészít, nem elég az itthoni két hét szabi, hogy kipihenjem magam. Csupán ezért merészeltem jelezni a főnökeim felé, hogy ha lehetséges, szeretnék egy másik beteghez menni, mert ezt hosszútávon nem fogom bírni (és nincs az a pénz, amiért megérné tönkretennem az egészségem). Ebből lett aztán a nagy
kalamajka, mivel egy kedves illető már előttem szólt a főnökségnek a kérésemről, csakhogy nem kérésnek volt beállítva, ráadásul olyan kacifántos sztorival lett megfűszerezve, hogy csak kamilláztam. Nincs végeredmény: az utaztatóm nem szeretne kivinni, az ügynökség szeretné, ha dolgoznék. Hogy hol, mikor, azt még nem tudom. Idén a kinti TB miatt (ezt a kinti család fizeti) muszáj még egy két hetes etapot megcsinálnom, így lehet, hogy ez ugyanott lesz, ahol utoljára voltam. Nem szaporítom tovább a szót, ez abból a szempontból kellemetlen, hogy nem tudok kicsit sem előre tervezni, még abban sem, mit/mennyit vegyek a boltban, süssek-e kenyeret, kérhetek-e időpontot a pulmonológia kontrollra, egyáltalán csomagoljak-e. Azért a legfontosabb dolgok intézését nem halogatom, a NAV itt hétfőnként fogad ügyfeleket, így aztán ma elintéztem a kijelentkezést a magyar TB-rendszerből és lekérdeztettem a 2016-os magyar TB-befizetésemet: ügyes vagyok, minden fillérre pontosan befizetve, nincs tartozásom az OEP felé.
*** Ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne, amikor nincsen! Néha nyugodtan széteshetsz egy kis időre. Nem kell mindig a kemény fiút játszani, és nem kell állandóan bizonygatni, hogy minden rendben van. Azzal sem kell foglalkoznod, hogy más emberek mit gondolnak, ha kell, fakadj sírva, a könnyek hullatása egészséges! Minél előbb megteszed, annál előbb fogsz tudni újra mosolyogni. ***
Marc Chernoff
A fáradtságtól is lehet, meg mástól is (na ja, nem kevés a stressz), hogy mostanában nem vagyok jól magammal. Nem tudom megmagyarázni, nem is akarom. És nem is titkolom. Marc Chernoff szépen összefoglalta itt előttem.
Az ezt megelőző két évben megtanultam mindezt kezelni. Akármennyire egyszerűbb lenne, nem maradok a lakásban. Bármennyire nincs ilyenkor kedvem emberek közé menni, elmentem egy szülinapi buliba. Ilyenkor nincs kedvem enni, mégis minden nap odafigyelek, hogy ha éhes vagyok, egyek. Kedv a tornához? Viccelsz? Mégis felkelek minden nap, futok, és ha van még egy leheletnyi plusz energiám, melléteszek valami más mozgást is. Mert a mozgás maga a gyógyír a "rossz kedv" ellen. No meg a csokis sütim 😄
R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: marhapörkölt, izé
Délután: 2 kis kocka csokis süti
V: ld. a képen
