Pipi!- ébresztett hugyhólyagom hajnalok hajnalán,
ürítettem is sebtiben annak egész tartalmát.
Lehúzásra került a sor -és ez nem politika-,
nem töltődik fent a tartály, nincs víz, jaj, de mostoha
körülmény! de nem csüggedtem, alhatok még keveset,
ám ekkor a barna maci éledezni elkezdett.
Volt már nálunk mizéria, dugulás meg csőgörény,
kibéleltem -jer, te zacskó!- illemhelynek közepét.
Nem nagy dolog a nagy dolog, pont bele a zacsiba,
ám amikor azt kiszedtem, történt egy kis galiba:
kiszakadt a zacsek vége, fele maci odalett,
no de ezt én nem hagyhattam: bedugtam a kezemet
a kagylóba, sűrűn-bőven a papírva csomagolva.
Gyűjtőzsákba került így az én nagy mutatványom,
a maradékot ásványvízzel leküldtem a járaton.
Ügyes voltam, már-már büszkén tekintettem magamra,
amikor is konstatáltam: kezet mosni hogy fogsz, te bamba?!
A fertőtlenítő kendő jó szolgálat ilyenkor,
s nem örömmel, hanem szükséggel egy újabb ásványvíz kibontódott.
A fürdőben óvatosan lötyköltem a kezemre,
baci, bűz nélkül és tisztán mehettem munkahelyemre.
Lépcsőnek le kis csomagom magamtól eltartottam,
a tárolónál akkurátusan a kukába dobtam.
Pipi, mackó, búcsút intek, az ég áldjon titeket,
csőtörés most már megoldva,
nem kell vödör, nem kell szóda,
már rendesen, ember módra illemhelyre mehetek. :)