Így siettünk.
Na nem ám, csak cammogtunk. Eleve E. nem tud gyorsan menni, meg nagyon meleg volt ma is.
Ezt a csodás házat teljesen körbeveszik az árnyas utak, minden oldalról lefotóztam. Valami különös varázsa van, örülök mindig, ha erre sétálunk.
Kábé 5 kilométert bandukoltunk, de 3 Knittelfeld vége táblával is találkoztunk.
És körös-körül csak hegyek, hegyek :)
És a csurira kiszáradt patak...
Ez pedig az egyik patak parti kedvenc házam, és a kedvenc kertem. Órákig el tudnék itt nézelődni, egyszerűen nagyon tetszik. Jobbre van a garázs, annak az oldalához kreáltak egy kis zöldséges fedett kertrészt.
A deszkás építmény pedig egy magasított kert, vegyes zöldségekkel.
A patak és a partja.
A tüncimünc kedvenc házam :)
Béka ül a fa alatt :)
"Mindig a sárga úton" :)
Ez pedig az utca, ahol dolgozom.
Jobbra a 2. ház, ahol melózom.
Ahonnan fotóztam, az a patak fa hídja. Ilyen közel folyik, már amikor van benne víz...
Hát ez meg én volnék, ezer fokban, egy egy órás séta végén.
Az utca túloldala. Már milliószor láttam, de egyszerűen nem tudom megunni. Csak tátom a számat minden alkalommal. Hát nem gyönyörű? :)
11 nap múlva pedig erre veszem az irányt. Mert hogy erre van haza! :)
