MR. M. vitt és hozott. Meglehetősen ideges voltam, éhgyomorral mentem, így szédölögtem az éhségtől.
Pécs, Diagnosztikai Központ. Az udvari bejáratnál biztonsági őr és katona hölgy, beutaló felmutatás, név-vizsgálat-időpont lecsekkolás után, kísérő nélkül beengedtek. Modern, tiszta épület, maximálisan kedves, türelmes személyzet.
Volt csúszás, de amint behívtak az öltözőbe, felgyorsult minden, szinte be se léptem a terembe, már üljek-feküdjek-közben kanül-szuri-leszíjazás-infók-kérdések..., és már tolt is be a gép a csőbe. A 3 Tesla térerejű MR-berendezésbe szinte teljesen betolva enyhén szólva elkapott a pánik. Kanül a vénádban, le vagy szíjazva, bent fekszel egy irtó szűk csőben, maradj mozdulatlan, miközben köhögnöd kell, a szád-torkod teljesen kiszáradva, mindez megspékelve az irtózatosan hangos zajokkal, kerregéssel, csattogással. Mintha egy metál koncerten lettem volna az erősítő előtt. Nem bonyolítom: természetesen kibírható, de idegileg rendesen megterhelő. Azt hittem, sosem lesz vége...
Az eredményre sajnos várni kell, 19-én lesz meg, ráadásul be kell menni érte Pécsre. Hát akkor várok egy hetet.
