Az, hogy a 2018-am eddig tényleg f.o.s módon alakul, csak egy dolog. Ebből a betegségből meg fogok gyógyulni, az autómon egyedi az őznyom és lesz új visszapillantó tükör; a suliban a sok munka után lesz nyugodtabb időszak is; a motiválatlanságomat követi majd lelkes időszak is. Van esélyem jóra, jobbra.
A húgom fia lelkes és tehetséges sportoló. A Malév igazolt kosarasa. Máig. Ma ment visszaadni a mezt. Ő döntött így. Mert öt éve cukorbeteg lett, és a kemény edzések, meccsek teljesen megkavarják a vércukor szintjét, szörnyen ingadozik a nagyon alacsony és a nagyon magas között (pedig mindent mindenhogyan kipróbált, hogy jó legyen), ez pedig hosszú távon nagyon káros.
Megkönnyeztem, amikor megtudtam, hogy így döntött. Biztosan választ majd másik sportot. És tiszta szívből remélem, hogy a mai döntése azon okból szerepel a sorsa könyvében, hogy ez után valami még ennél is jobb jöjjön.
Az év játékosa (húgom fotója)
