Hurrá, nyár! ;)

30. heti összefoglaló

1. hét összefoglaló itt
2. hét összefoglaló itt
3. hét összefoglaló itt
4. hét összefoglaló itt
5. hét összefoglaló itt
6. hét összefoglaló itt
7. hét összefoglaló itt
8. hét összefoglaló itt
9. hét összefoglaló itt
10. hét összefoglaló itt
11. hét összefoglaló itt
12-13. hét -
14. hét itt
15-16. hét -
17. hét itt
18. hét -
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22-23. hét -
24. hét itt
25. hét itt
26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt
28. heti összefoglaló itt
29. heti összefoglaló itt

Csodás hét volt. Utaztam ezer km-t (ebből majdnem 600-at vezettem), voltam a barátnőmnél (27 éve tart)...

... anyuéknál...

... főztem-dobozoltam...

... hétvégén makói szuper szállodában...

... szülinapi buliban Magyarcsanádon...

... a Lombkorona-ösvényt is megjártuk.

Egyetlen "ellenség" a hőség volt. Hét közepén feladta a szervezetem. Jött a nem-alvás, a hányinger, a folyamatos rosszullét. Ezt sajnos minden nyáron végig csinálom, de kegyes az Univerzum, hétvégére pár fokkal enyhült a hőség.

Heti haladás 36km, idei eddigi összes 1174km.

Hja...

;)

😊

Azért milyen jó már ilyen csomaggal hazajönni anyuéktól. 😊

...

29. heti összefoglaló

1. hét összefoglaló itt
2. hét összefoglaló itt
3. hét összefoglaló itt
4. hét összefoglaló itt
5. hét összefoglaló itt
6. hét összefoglaló itt
7. hét összefoglaló itt
8. hét összefoglaló itt
9. hét összefoglaló itt
10. hét összefoglaló itt
11. hét összefoglaló itt
12-13. hét -
14. hét itt
15-16. hét -
17. hét itt
18. hét -
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22-23. hét -
24. hét itt
25. hét itt
26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt
28. heti összefoglaló itt

A héten is szorgalmasan előre főztem és dobozoltam.

Volt Gunaras...

... Hőgyész és Cicmó...

... Dunamenti Halfesztivál Mohácson sváb utcával.

Heti haladás: 58km, idei eddigi összes: 1138km.

Ne aggódj!

„Azt mondom tehát nektek: Ne aggódjatok megélhetéstek miatt (…) Nézzétek az ég madarait! (…) Nézzétek a mezei liliomokat!” (Mt 6,25) 

Mindenki megtapasztalta már a bizonytalanság érzését. Bizonytalanság fog el a bankban lévő pénz összege miatt, bizonytalan vagy a környezetedtől kapott szeretetmennyiség miatt, vagy a szakmai képzettséged miatt. Bizonytalan vagy az egészséged, korod és külső megjelenésed miatt is. Ha megkérdeznék, hogy miért vagy bizonytalan, majdnem biztosan rosszul válaszolnál. Talán azt mondanád, hogy nem kapsz elég szeretetet a környezetedtől, vagy hogy nincs meg a megfelelő iskolai végzettséged, munkahelyed, vagy valami hasonlót. Más szóval, valami külső feltételre hivatkoznál, nem sejtvén, hogy a bizonytalansági érzések nem kívül keletkeznek, hanem a te érzelmi programozottságod teremti őket. Ha megváltoztatnád ezt a programot, még ha kívül minden más változatlan maradna is, bizonytalansági érzéseid eltűnnének. Van olyan ember, aki biztonságban érzi magát, holott gyakorlatilag semmi pénze sincs a bankban, egy másik pedig bizonytalan annak ellenére, hogy milliói vannak. Nem a pénz összege, hanem eltérő programozottságuk okozza a különbséget. Az egyik embernek nincsenek barátai, mégis biztos az emberek szeretete felől. A másik pedig a leggazdagabb és legelőkelőbb kapcsolatai ellenére is bizonytalan. A különbség itt is a programozottságban keresendő. 

Ha ki akarsz gyógyulni bizonytalansági érzéseidből, négy tényt kell alaposan tanulmányoznod és megértened. Először is azt, hogy teljesen fölösleges azzal csökkenteni bizonytalansági érzésedet, hogy külső körülményeiden próbálsz változtatni. Erőfeszítéseid esetleg eredménnyel járnak, de többnyire inkább nem. Hozhatnak némi enyhülést, de ez az enyhülés rövid életű lesz. Ezért tehát nem érdemes sem az erőt, sem az időt arra pocsékolni, hogy alakodat tökéletesítsd, hogy több pénzed legyen, vagy hogy még inkább megbizonyosodj környezeted szeretetéről. 

Másodszor: Ez a tény majd elvezet oda, ahol a problémával valójában foglalkozni kell: a saját bensődbe. Gondolj csak azokra az emberekre, akik ha pontosan ugyanabban a helyzetben lennének, amiben most te vagy, a legcsekélyebb bizonytalanságot sem éreznék. Vannak ilyen emberek. A probléma tehát nem a valóságban és rajtad kívül van, hanem benned, a te megsebzett szívedben.

Harmadszor, meg kell értened, hogy ezt a programozottságot bizonytalan emberektől szedted fel, amikor még nagyon fiatal és befolyásolható voltál. Arra tanítottak viselkedésükkel és pánikos reakcióikkal, hogy amikor a külvilág nem felelt meg bizonyos elvárásoknak, akkor önmagadban olyan érzelmi viharokat kell keltened, amit bizonytalanságnak nevezünk. És még azt is, hogy meg kell tenned minden tőled telhetőt, hogy átrendezd a külvilágot – több pénzt kell keresned, több támogatást kell kapnod, ki kell békítened és kedvébe kell járnod azoknak, akiket megharagítottál, stb. stb. –, ha azt akarod, hogy bizonytalanságod elmúljék. Már pusztán annak a megértése, hogy ezeket nem kell megtenned, hogy ezek semmit sem oldanak meg, hogy az érzelmi vihart egyedül te magad, illetve a kultúrád idézte elő, már ez is megfelelő távolságba helyezi a problémát, és komoly enyhülést ad. 

Negyedszer, minden alkalommal, amikor a jövő miatt izgulsz, gondolj a következőkre: Az elmúlt hat hónapban vagy évben mennyire bizonytalan voltál bizonyos dolgok miatt, amelyeket aztán, amikor eljött az idejük, valahogy képes voltál megoldani annak az adott pillanatnak köszönhetően, amikor gondviselő Atyád megadta a hozzá szükséges erőt és leleményt, s nem pedig az előzetes izgulásoknak, amelyekről oly feleslegesen szenvedtél, s amelyek érzelmileg annyira legyengítettek. Mondd hát magadnak: „Ha van valami, amit itt és most megtehetek a jövőmért, megteszem. Aztán pedig nem törődöm vele, hanem megbízva mennyei Atyám gondviselő szeretetében, élvezem a jelent, mert életem összes tapasztalata azt mutatja, hogy csak akkor tudok a problémákkal foglalkozni, amikor azok jelen vannak, korábban nem. És a jelenben Isten mindig megadja a szükséges forrásokat és erőt, hogy a problémákat megoldjam.” 

A bizonytalansági érzések eltűnése azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha megszerzed az ég madarainak és a mezők virágainak azt az áldott képességét, hogy hozzájuk hasonlóan pillanatról pillanatra, a jelenben tudj élni. Az adott pillanat, legyen az bármennyire is fájdalmas, sosem elviselhetetlen. Ami elviselhetetlen, az az a gondolat, hogy mi lesz öt óra múlva; és azok a szavak, amelyeket hajtogatsz, mint például: „Ez borzasztó, kibírhatatlan, meddig tart ez még így?”, és így tovább. A madarak és a virágok azért boldogabbak az embereknél, mert nincs fogalmuk a jövőről, nincsenek szavaik, és amiatt sem nyugtalankodnak, hogy mit gondolnak róluk társaik. Ezért tökéletes képei Isten országának. Ne izgulj hát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Minden napnak megvan a maga baja. Ti keressétek elsősorban az Isten országát, s minden más gondotok is megoldódik majd.

forrás

Sváb utca

A mohácsi Dunamenti Halfesztivál egyik eleme volt a sváb utca. Előre beírtam a naptáramba ezt a programot.

Az élő zenének tényleg van varázsa. Sváb gyökereim lévén német népdalokon és fúvós zenén nőttem fel nagy részben. Dédapám a magnóján csak 'blázmuzikot' hallgatott, és nagyon közel áll ez a zenei világ a szívemhez. Mint ahogy az egész magyarországi német kultúra is.

Szép sátorsort hoztak össze a szervezők, érdekes volt, látványos, sokrétű, a gyerekek is nagyon élvezték. Én is. :)

;)

Vacsora a szemnek is

Amikor Olaszországban dolgoztam egy konyhán, a főnök mindig azt mondta: az ember a szemével is eszik. Hal, tojás, mozzarella, zöldség. Szemmel is ehető, de inkább a szájamba pakoltam.

Életmódváltás

.

;)

28. heti összefoglaló

1. hét összefoglaló itt
2. hét összefoglaló itt
3. hét összefoglaló itt
4. hét összefoglaló itt
5. hét összefoglaló itt
6. hét összefoglaló itt
7. hét összefoglaló itt
8. hét összefoglaló itt
9. hét összefoglaló itt
10. hét összefoglaló itt
11. hét összefoglaló itt
12-13. hét -
14. hét itt
15-16. hét -
17. hét itt
18. hét -
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22-23. hét -
24. hét itt
25. hét itt
26. heti összefoglaló itt

27. heti összefoglaló itt

"Két ember vési a követ. 

Az egyik felsóhajt: 'Borzalmas munka ezeket a rohadt köveket vésni!' 

A másik: 'Katedrálist építek, ne zavarj!' "

 Pál Feri

Hetedikes voltam, amikor először észrevettem: jé, már megyek haza a suliból? -hiszen nemrég jöttem!, azaz hogy gyorsan megy az idő. Azóta ez sokszorosan hatványozódott. Repül az idő. Ha csak a blogot nézem: úgy érzem, mintha minden nap egy újabb heti összefoglalót írnék, annyira gyorsnak érzem az idő múlását. Robog az idő.

Sok, nagyon sok mindent kell átélni ahhoz, hogy az ember lépjen valamerre, hogy legalább néhány szocializációs kényszerzubbonyát levesse, hogy megszabaduljon tanult, rossz beidegződésektől. És úgy látom, ennek a munkának soha nincs vége. Négy és fél évtizede vagyok földi utamon, van még rajtam néhány réteg kényszerzubbony, de tudom: abban is lehet lépkedni (és közben dolgozni azon, hogy engedjen a szorításuk). 

Aki ismer, tudja: utálok rendet rakni, utálok pakolni, utálok mosogatni, mosni, vasalni, utálom a takarítást. Meg még több mindent. Viszont ott tartok, hogy ami ezekből és a többi utálom-dologból szükséges, az legyen. Mert az élet(em) része, hát legyünk gyorsan túl rajta. Dönteni sem könnyű, de rossz döntés nincs, csak lecke, és ritka, ha egy rossz döntés után nem lehet más irányba indulni.

Száguld az idő. Nem tudhatom, hogy egy napom, egy hetem, egy hónapom vagy 50 évem van-e hátra. Kaptam erre vonatkozóan a közelmúltban is elég kemény leckéket. A lényeg: nincs végtelen időm. Amennyi van, azt pedig nem szabad a mókuskerékben eltölteni. Az élet gyönyörű, tele van fénnyel, természettel, illattal, jó filmekkel, esővel, szép helyekkel, érdemes a kötelező dolgokat gyorsan letudni (minőségre pedig elég a megfelelő), az idő nagy részét pedig arra fordítani, ami igazán fontos. Például szeretni önmagunkat. Mert ha ez megvan, hozni fogja magával azt, hogy másokat is szeretni tudunk, és ez hozza azt is, hogy mások szeretni fognak. Ugyanígy van a megbocsátással, az elengedéssel is tapasztalataim szerint. És érdemes a félelmeinket legyőzni. A legkisebbekkel is lehet kezdeni. Mert ezek csak a fejünkben léteznek, miközben az élet elszáguld mellettünk.

Régen rengeteg elvem volt. És határozottan tartottam is magam ezekhez. Azt veszem észre, hogy az elveim száma egyre csökken, és hogy ez iszonyú nagy szabadságot ad.  És így egyre kevesebb az elvárásom másokkal - és magammal- szemben, aki ezt érti, elhiheti, hogy ez leginkább derűt hoz, nem keveset. Mert az élet nem csak rózsaszín felhő meg szivárvány-unikornis, tud nagyon kegyetlen is lenni. Sokszor pletykálnak ugye az ember háta mögött, és ez általában vissza is jut az ember fülébe. Ez azért jó, mert jobban meg lehet ismerni a pletykálót, aki szinte mindig akaratlanul is önmagáról árul el a pletykájával sok mindent. Elég sokszor felismerem, ha valaki a szemembe hazudik, ha hátsó szándékkal jön, ha önmagát szeretné értékesebbnek hitetni. Ilyenkor sokszor hangosan elnevetem magam, mert annyira vicces. Vagy elkezdem dicsérni, hadd legyen jó napja. (Meg persze ott van még sok szitu, amivel nem tudok mit kezdeni.)

Az étkezéssel kapcsolatban is voltak elveim. Egészen pontosan egy évvel ezelőttig, amikor begörcsöltem, elvitt a mentő, és az egész emésztőrendszerem megváltozott. Mint akit elvittek az ufók és valaki más gyomrát, enzimjeit, bélrendszerét ültették át belém. Kismillió orvosnál jártam, millió vizsgálatot végeztek, de talán sosem fog kiderülni, mitől volt a görcs. Csak a tény maradt: egy "új" emésztőrendszer, totál hirtelen jött alhasi "úszógumi", egy totálisan megváltozott létezés. Fél évbe telt, amire -Dr D segítségével- akupunktúrás kezelésekkel megszűnt a folyamatos hányinger, ételundor, lufivá puffadtság. És kezdődött a kálvária/lecke következő felvonása: megtanulni az új önmagam. A bécsi fánk-snickers-kapucsino-pogácsa kombóval az agyam szuper módon ellett volna, de a belezetem tiltakozott. Idén év elején elkezdtem ugyan a görcs előtti elveim és szokásaim szerint tudatosan, ketosan enni, de az "új rendszerem" nem volt rá vevő. Jött megint az összevissza evés. Megint ketos próbálkozás, újabb "kudarc". Majd egy újabb görcs (kisebb a tavalyinál), ami közben sikeresen elájultam és kaptam egy rendes kis agyrázkódást. Ez helyre is tette a fejemben, hogy elég volt az elvekből, bármit megeszek, amitől jól leszek. A suliban mondogattam is B-nek, hogy figyelje csak meg, a következő héttől én is okosan fogok enni. És úgy is lett.

Két éve motivációm volt itt a blogon Dia. Akkor hívott meg a csoportjába és olvasgattam is, motiváló volt látni a tagokat, ahogy akarnak, küzdenek és szépen alakulnak. Közben Dia egy kész étkezési rendszert alkotott meg, az agyrázkódásból felgyógyulás után találtam a blogján egy étrend-rendszert, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egyszerű, okos, egyértelmű volt. Írtam neki, kiszámolná-e nekem a makrókat. Ekkor ajánlotta fel a programját, és én nem gondolkodtam. Nem volt vesztenivalóm. Egy hónapja eszek így, jelentem: az emésztésem 100%-ban rendben, mellékhatásként fogytam majdnem három kilót, és a hasamból (a hirtelen megjelent, semmivel nem mozdítható alhasi "úszógumimból") is lement fél centi. Eszek minimális kenyeret (nem napi szinten), ritkán rizst, van az étrendben gyümölcs, zab, tojás, sok zöldség, hal (...). Hús is lehetne, de azt mostanában még gondolatban sem, de van húsmentes menü is, csak ki kell választanom, mérni, főzni, dobozolni. És nem gondolkodom. Ami jó hatással van az emésztésemre és ízlik: megeszem. Egyáltalán az egész evészet-dolgon még annyit sem agyalok, mint amennyi idő alatt ezeket itt fentebb leírtam.

Ritkán írok a blogra igazi naplóbejegyzést, mert az élet nem a virtuális világban van.

Heti haladás 68km, idei eddigi összes 1080km.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha