Boszorkánykonyha: 12/10/17

2017. december 10., vasárnap

Vasárnap

Hú, miket talál az ember a neten, a boltokban... Paleo csoki, hozzávalók: méz, mogyoró, édesítőszer, blabla... Nem is értem, búzaliszt miért nincs benne. Paleo süti, összetevők, első: tojáspor. Innen én már nem is olvasok tovább. Net, ingyenes edzésprogram, letölthető. Megnyitod, dumadumaduma, például arról, hogy a HIIT edzés 48%-kal több zsírt éget hasról bármi másnál,

kép

aztán "most xplwo Ft helyett csak aksdh Ft-ért.

kép

Nagyon ritkán, ha mamiéknál vagyok és megy a tévé, belefutok pár reklámba. (Már vagy 5 éve nem tévézek.) Hát akkor szoktam agyfrászt kapni. Hihetetlenül ügyes, manipulatív, érzelmekre ható reklámok vannak, csakis a Vásárolj, mindegy, mit, csak vedd meg!- elv a lényeg. Mindenki vásároljon persze kedvére amit és amennyit csak akar, én meg ezt a témát is befejezem. :)

Sok dolog van, amik miatt sokszor kedvem lenne dohogni, tudnék dühöngeni, sikítozni, rázni a fejem (...). Igazából semmi értelme. Eleve mert én sem vagyok tökélestes, én is hibázok. És mert habár a világ nem válik rózsaszín álomfelhővé tőle, de a jó dolgokra fókuszálni mégiscsak jobb. Csupán azért, mert azoktól nem leszek mérges, lehangolt, ideges, bosszús (...).

Mai apró jóságok?

Jól aludtam.

Nem voltam fent hajnalban köhögőroham miatt, se amiatt, hogy melegem van. (Amikor csak tehetem -ha nincs nagy szél vagy nem szakad az eső-, nyitott ablaknál alszom, radiátor elzárva, szobaajtó csukva; rajtam zokni, naci, póló; alattam meleg pléd, rajtam két takaró. Ma reggel 15 fok volt, amikor felkeltem, szuper, friss levegő.)

Jól ébredtem, nem fájt a kezem.

Főztem kávét. Imádom.

Finom volt a kedvenc reggelim.

Voltam teremben futni.

A húgom levizsgázott, gyermek jóga oktató lett.

Sütött a nap.

Rend van a lakásban, mert végre elpakoltam. (Hú, ebben nagyon trehány tudok lenni. Na ja: a zseni ugye az, aki uralkodik a káoszon. ;) )

Délután négykor még azon agyaltam, mi legyen az előre főzéssel. Mert hogy holnaptól megyek dolgozni. Aztán inkább készítettem vacsorát. Max viszek rántottát.

Nem kérte, mégis szeretném itt is kicsit reklámozni Dávidot, aki visszaadta a kezemet.

A Facebook oldalán minden infót megtalálni róla, videókat a kezelésekről, érdekes cikkeket ír és oszt meg. Bátran és szívesen ajánlom, ha szükség lenne rá.

Na jó, ennyi kuszaság után lassan kikapcs, összeszedem a cuccomat meg magamat holnapra. Aztán jöhet a megváltó alvás. A szoba már "behűtve".

Mocorgó ✅

Nem hiába osztom meg mostanában Sz. gondolatait motivációként. Ő "egy nő a sok közül", aki totál egyszerűen egyik pillanatról a másikra fogta magát és belecsapott a lecsóba, azaz az életmódváltásba. Minden faxni nélkül. Nincs nasi, odafigyel az étkezésre, elkezdett mozogni. Nem gondolkodik, nem agyal, csinálja. Egy csoportban minden nap bejelentkezik, ír pár sort. És ezek a gondolatok annyira motiválóak, hogy megkértem, hadd tegyek közzé néhányat a blogon, nekem sokat segít, és biztosan másoknak is iránymutató lehet. Ezer a dolgom, holnap már meló, de Sz. megint "rábeszélt", hogy menjek csak le a terembe.

Motiváció

kép innen

"50.nap

Hát basszus alig akarom elhinni,h félszáz napja csinálom és kitartok.

Ami az első napokban-hetekben nehéz,furcsa,idegen vagy megerőltető volt,az ma már lazán megy,mintegy napi rutinná vált. Már nem okoz gondot,h nem ehetek édességeket,már nem szippantok mélyeket nyálcsorgatva,ha megérzem a frissen sült pékárú illatát,már nem akarok a kenyér után nyúlni,már nem zavar,h máshogy étkezek.

Természetes lett,h kenyér helyett pufirizst eszek,természetes lett,h édesség helyett gyümölcsöket-zöldségeket,természetes az is h bulgurt,kölest,barnarizst eszek...amikről korábban azt sem tudtam mi fán terem.

Sok mindent megtanultam ebben az 50napban. A táplálkozással,a mozgással kapcsolatban,de legfőképpen a testemmel,magammal kapcsolatban.

Világ életemben kivülről vártam mindent. Vártam,h majd kivülről jön vmi nagy boldogság,elégedettség,elszántság,akaraterő. És amig vártam addig irigykedve néztem azokat,akik vékonyak,jó alakúak,akik sportolnak,akik konditerembe járnak,akik futnak. Irigyeltem a kitartásukat,az akaraterejüket.

Mit csináltam én amig vártam a kivülről jövő csodát,és irigykedtem?

Semmit!!!

Hol voltam én,amig az általam irigyelt emberek,éppen lemondtak,küzdöttek,izzadtak,futottak,gyúrtak...bármit csináltak???

Ültem a hájas seggemen magamat sajnálva,közbe-közbe befalva egy tábla csokit,lazán elropogtatva egy zacskó kekszet,vagy a karácsonyfa alatt betoltam egy szál bejgit...és csak vártam.

Ezalatt az 50nap alatt rájöttem,h nem kivülről kell várni a csodát,nem fog az jönni. Hanem magunkba kell nézni,kicsit befelé fordulni. Olyanok vagyunk,mint egy kincsesbánya,csak fel kell tárni magunkban,ami mindig is ott volt,amit kivülről vártunk.

Ott van bennünk az elhatározás,a kitartás,az akaraterő,ott van bennünk minden csoda.