Néhány éve történt: nagyon vágytam egy rövid farmer dzsekire, meggyőztem magam, hogy veszek egyet. Emlékszem magamra a boltban: kiválasztottam a fazonra megfelelőt, fogtam egy M-eset, az lazán jó volt, aztán felpróbáltam egy S-eset is, az éppen jó volt, ha behúztam a hasamat. Többször felpróbáltam még mindkettőt. Nézegettem, sétáltam bennük. "Nem veszünk olyat, ami nem jó"-mondogattam magamban. "De hát jó az S-es is, majdnem"... Végül az M-es mellett döntöttem.
Ma megint átválogattam a ruhatáramat. Ami egy éve nem volt rajtam, az nálam nem maradhat. A dzsekin volt a sor. Felvettem és nem hittem a szememnek: de hát ez nagy!
Akkor a boltban ott ült a kisördög a vállamon és édesdeden suttogta a fülembe, hogy ugyan, S-es kabátka? Sose lesz jó rád! Ott duruzsolt a mézes-mázas hangján és elhitette velem, hogy nem leszek úgyse keskenyebb, hogy minden marad ugyanúgy.
Ne hallgass a kisördögödre. Nem tud ő semmit, csak a saját igazát szajkózza kitartóan, megingathatatlanul, optimistán, mert nagyon jól tudja, hogy az az ember vagy, akit simán rábeszél a hülyeségeire. Légy inkább magad kitartó, megingathatatlan, optimista, tudd, hogy igenis sok dologra képes vagy, csak el kell határoznod és menetelned a cél felé.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
