Két hét Ausztria. nem nyaralás, hanem munka. Idősgondozás. Nem egyszerű, de sokkal nyugisabb és anyagilag is kedvezőbb mint az előző, otthoni munkahelyem volt. A 14. nap végén már vagyok olyan fáradt, hogy megmozdulni sincs kedvem. Csak az estét várom, hogy végre vízszintbe tehessem magam. Aztán mégsem tudok aludni. Az utazás előtti éjjelek ilyenek.
Ma reggel is vártam a híreket a váltótársamtól, meg szokta írni, mikor lépik át a határt és hogy kábé hány órára várható az érkezésük. jó, mert így tudom, ihatok-e még. Ma reggel az a hír jött, jó későn, hogy még a határon állnak a több tíz kilométeres dugóban. Ellenőrzés van a bevándorlók miatt. Felkészültem arra, hogy még én fogom ebédeltetni E-t. Nem örültem neki, de tenni sem tudtam ellene. Ilyenkor okosabb, ha az ember elfogadja, ami van.
Készültem a napra: jól bereggelizek, két szendvics, víz az útra. Aztán betettem még egy kis darab kolbászt és egy marék töpörtyűt is. Biztos, ami biztos. Indult a nap, jól bereggeliztem (rántotta 2 tojásból, 2 ek zsír, 2 szelet vajas-sós-paprikás kenyérkém, kávé). De vágytam valamire. Szénhidrátra. Kiflire vagy ilyesmire. "Hülye vagy..."-konstatáltam, aztán folytatódott a nap. 11-re jöttek értem végül, indult a hazaút. Elfogyott a két szenyó, megettem a kolbit, a töpit is. De csak ettem volna valamit még. Sütit. Vagy csokit. Kekszet... Bábolnánál, a mekiben K. vett nekem egy kis krumplit. Megettem. De később még mindig valami csokis keksz félére vágytam. Riasztottam is M-t, hogy ha hazaérek, hozzon már át nekem valamit. Csokit. Vagy kekszet. Vagy csokis kekszet. Vagy sütit... Valami édeset. Zabkeksze volt otthon, úgyhogy azt hozott, kókuszosat. Mmmmm, fogyott is belőle jócskán. Csak a hasam lett kiütéses és fáj rendesen, de tudtam, hogy ez lesz, és tudom is, mi ez: megjött a télapó. Pár nappal későbbre vártam, de hát most jött. Van, amikor megállom ezt a zabálhatnékot, most nem akartam. Fáradt vagyok, nyűgös, a hosszú utazás, meleg van (...), így döntöttem, megettem. Holnapra kutya bajom. És mehet a tervezett kaja megint. (No nem nagy terv: annyit döntöttem el, hogy a héten itthoni dolgokat fogok enni, csak zöldséget veszek majd.)
Itthon...
Vannak tervek, van orvosi kontroll időpont, de a kedd az utazás és a két hét munka után nekem olyan szabadnap, amit tényleg szabadnak engedélyezek magamnak. És itt a szabad azt jelenti, hogy -amikor megtehetem- pihenek, jobban mondva alszom. És nincs terv. Se mozgásra, se konkrét kajára, se intéznivaló (...) tekintetében. Mert ennyi kell, az agyamnak, hogy átálljon E. napirendje után a sajátomra, a szervezetemnek, hogy regenerálódjon. Aztán szerdától jöhet minden más.
Tervben van régóta, hogy valamit kezdek a hajammal. Nagyon érdekesen őszül. A fejem tetején teljesen ősz, a fülemnél "cirmosan" őszül, hátul foltokban. Nagyon gyorsan nő a hajam, 2.5-3 hetente festeni kell, és ez nem igazán tetszik. Főleg, mert magam csinálom, pepecselős és ugye hátul nem látom, nem mindig sikerül szépre. Meg nem hiszem, hogy a gyakori festés jót tesz. Szóval gondolkodom színváltásban. De addig is már hosszú hetek óta nem festem. Bongyorkán még elviselhető a szőkés-vöröses-őszes tincsek váltakozása a hajtőnél.
Kipakolni sincs erőm, majd holnap vagy szerdán.
(40 évesen mentem ki két hete dolgozni és 41 évesen jöttem haza :) Hogy repül az idő! ;) )
Szóval ez a nap mozgás nélkül telt (csak olyan 600 km-t tettem meg egy ültő helyemben -haha- ) és nem ketós étkezés szerint.
De végre itthon :)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
