Szabadnap. Felkeltem, az ablakomon besütött a nap, lágyan simogatta kipihent habtestemet és fényesen csillogó hajamat. Beragyogta a nyugodt, csendes szobát, mosolyogva gondoltam arra, milyen szép pihenőnap lesz a mai. Gondolataim a tengerparti sétán jártak, ahogy a lábamat csiklandozva nyaldossák a kissé habos, kék hullámok. Láttam lelki szemeim előtt a hegyeket, a kristálytiszta vizű patakot, kezemben éreztem a reggeli kávém bögrén átérződő melegét, orromban érződött az illata. Olvasok majd, zenét hallgatok és talán kimegyek rajzolni. Nyugalom lesz, csend, csak az édes pihenés.
Aztán felébredtem. 😃
Nagyon nehezen szokom azt a helyzetet, hogy itthon vagyok, hogy a munkahelyemre utaznom kell, hogy akár minden nap mehetek boltba, azt főzök, amit akarok, akkor, amikor akarom..., szóval azt, hogy "el vagyok kényeztetve". Ausztriában ugye a munkahelyemen laktam, maximum két heti cucc volt nálam, a boltot a munkaadóm intézte, első mindig az ápolt volt. Ha mostam, volt tiszta pólóm, ha nem, felvettem a már használtat, pontos napirend szerint éltem. Évekig. Amióta itthon vagyok, állandó az idő szorítása. Folyamatosan rohanok, lesem az órát, igyekszem nem elkésni, időben ott lenni mindenhol, elintézni határidő előtt. De az itthoni dolgok szaladnak. Egy ideje már "napi terv"-et sem írok, hiszen úgysem tartom, akkor meg minek.
Így esett, hogy -szerencsére a tegnapi túra után- pihenten ébredtem, viszont ezt a napot rászántam arra, hogy először is rendet rakjak. Több órás művelet volt. Két adagot mostam. Aztán az ezer cetliről összeírtam egyre a különböző boltokból kellő dolgokat, és mivel sok minden kifogyott, beültem a kis ékszerdobozomba és körbefurikáztam a várost. Belenyúlt a délutánba. Akkor nekiálltam takarítani, mosogatni, kávéfőzőt vízkőtleníteni. Még egy bolt kimaradt, oda gyalog mentem, hogy legyen egy kis séta is. És még ablakot is pucoltam.
Közben készült gyors ebéd és vacsora is.
Aztán persze kezdhettem előről a konyhában a mosogatást, takarítást. 😄
Örülök, hogy van fedél a fejem felett, hogy ki tudom mindezt fizetni, hogy van benzin az autómban, amivel el tudtam menni bevásárolni. Örülök, hogy tudtam vásárolni, hogy van mit takarítanom, kimosnom, felvennem, elmosogatnom. Nincs nap, hogy ne adnék hálát az ételért, az italért, az ismerőseimért, akikkel találkozom az utcán és váltunk pár szót. A családért, a barátokért. A békéért. Egyszerűen az ágyért és az ágyneműért, amiben alhatok. Az alvásért, a 99%-ban nyugodt, pihentető, átaludt éjszakákért. A munkámért. A friss levegőért. A kánikula után éjjelre lecsökkent hőmérsékletért. És azért, hogy mindezt, a legapróbb dolgokat is megtanultam értékelni.
E: gyros, cukormentes savanyú uborka (anyu tette el, köszi)
V: sült darált hús, anyu ubija, karfiol püré
Mozgás: 4km
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
