Továbbra is kánikula. A csütörtök is a túlélésről szólt.
Pénteken (ma) reggel a teremben kezdtem. Ma is nagyon élveztem az edzést. Pedig nem könnyű, és még fáj is, de ez így jó és így nagyszerű.
Tusolás után maradtam még. Mert ott elviselhető volt a hőmérséklet. Csak ebéd előtt mentem haza, főztem, ettem, aludtam egy órát.
Aztán megint irány a lottózó. Klíma.
Elkészült a jövő hetiétkezési terv bevásárlólistával. És addig ültem ott, amíg már kezdett fázni a lábujjam.
Kint már készülődött valami.
Nem, nem izzadt az autóm, esett pár csepp eső.
A lottózó mellett beszereztem néhány gyerek-örvendeztető holmit a sulihoz. Nem sok mindent, mert spórolnom kell, hiszen csak októberben kapok majd fizetést.
Finom vacsora.
Fél kilenc. Az ég felhős. Remélem minél hamarabb megjön a lehűlés...