Ő vagy te

Sokáig hittem azt, hogy életem utcáját kirakhatom a térkövekből úgy, ahogy szeretném. Eltervezhetem, dolgozhatok rajta, van rá időm, amennyit csak szeretnék. Azt hittem, ez az én dolgom. Csak az enyém, és ebbe senkinek sincs beleszólása. Ahogy telik az idő, be kellett látnom, hogy vannak kövek, amiket kiválaszthatok, vannak, amelyeket magam rakhatok le, de egyre inkább úgy látom: a tervet valaki már elkészítette. Ha csak kicsivel is arrébb rakok le egy mintát, valami hamarosan a tudtomra adja, hogy az nem az én mintám, nem az az irány, amerre az utamat köveznem kellene. És ha én makacsul ragaszkodom az elképzeléseimhez, folyamatosan kapom a leckéket, a pofonokat, egészen addig, amíg nem lépek a "számomra kijelölt" sárga útra.

Hogy miért sodort a sors egy méhrajt a falamba, még nem tudom. Talán csak úgy, talán célja van vele. Hamarosan ez is kiderül.

Sokan keresik önmagukat. Kérdezik, hogy vajon kik ők és mi végre vannak ezen a világon. Én évek óta folyamatosan ezt teszem. És talán tavaly történt először, amikor minden válasz a szeretet felé mutatott. Ami biztos: próbáltam olyan vagy hasonló lenni, mint X. Úgy dolgozni, mint Y. Úgy élni, mint Z. De képtelenség. Vagy történnek dolgok "véletlenül", amik visszafordítanak, vagy annyira rosszul érzem magam, amiért más bőrébe/tulajdonságaiba próbálok bújni, annyira szenvedek lelkileg, hogy magamtól visszafordulok. Ahhoz, aki én vagyok. Mert egyszerűen nem tudok más lenni. És egyre inkább nem is akarok.

"Van benned valaki, aki halhatatlan.

És derűs.

És erős.

Nem lehet vele elbánni.

És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.

És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.

Hallgass rá! Ő vagy te."

Müller Péter