Térkövek...

Először is köszönöm mindenkinek a sok fórumon érkező névnapi köszöntést! 💜

És...

... így megy ez.

Tulajdonképpen tisztában vagyok vele, hogy vannak "térkövek" az életemben, amikkel kapcsolatban hiába tervezem meg, milyen színűek legyenek, milyen legyen az alakjuk, hogyan fogom majd őket a helyükre passzítani. Mert egyszerűen nem megy. Nem tervezem el, hogy beteg leszek, hogy rosszul lépek és kimegy a bokám, hogy leejtek valamit és eltörik, hogy forgalomkorlátozás lesz... Hiába szeretném nagyon (mert alapjában véve nagyon szeretem, ha terv szerint, pontosan mennek a dolgok), hogy úgy alakítsam az életem, ahogy tervezem, minél inkább akarom, annál inkább nem megy. Úgyhogy az agyrázkódás után abbahagytam a harcot. Úgy is mondhatnám: legyen meg a Te akaratod.

Vannak viszont dolgok, amiket meg lehet tervezni, amiket el lehet dönteni, amik rajtam múlnak. Egy egyszerű példa: az, hogy mit fogok enni, nagy mértékben tőlem függ. Persze ha lusta vagyok még elgondolni is, esetleg tudom, mit szeretnék, de herótom van boltba menni, vagy éppen mindent megvettem a főzéshez, de nem vagyok hajlandó nekiállni elkészíteni, akkor megint csak bibi van, de mindez az én döntésemen múlik.

Olyan szépen elkezdtem év elején odafigyelve enni, dobozolni, aztán ez valahogy félresiklott. Sokszor egyértelműen a lustaságom miatt. Már olyan dolgaim voltak az étkezésben, hogy az már nevetséges. Másrészt szomorú is, mert nem igaz, hogy annyira utálom magam, hogy olyasmiket eszem, amik nem tesznek jót. Szerdán reggelire rántott hús müzliszelettel (??)... Csütörtökön a suliban 2.5 szendvics, itthon egy csomag (egy teljes csomag!) csokis keksz, uzsira egy likőrös csokitojás (???)... És ekkor már voltam olyan rosszul, hogy a fejemhez kapjak: mit művelsz????

Ilyenkor jön az, hogy muszáj változtatni. Elsősorban a hozzá(m)állásomon. Mindegy, merre, de lépni kell, legalább egyet. Ilyenkor nem kell rögtön az ideálisban gondolkodni, és kapkodva új újévi fogadalmat tenni, de el kell mozdulni valami értelmesebb irányba.

Így felírtam egy kis cetlire (az alapján, ami volt itthon), mit tervezek enni másnap (azaz ma). Ez terv ugyan, változhat, de a munkába szükséges éteknek meg kell lennie, vinni kell, akkor is, ha nem ideális.

Reggel készítettem el, dobozoltam, csomagoltam. És a tegnapi csokis keksz orgiához képest jóval értelmesebb lett a pakk.

Reggelire mandarinos zabkása.

(A zabtól, ha sok, fáj a gyomrom. A 3 csapott evőkanálnyi az, ami még nem okoz panaszokat. Ennyit öntöttem fel forró vízzel, kis eritrit porral, rum aromával kevertem össze, rá jött egy mini mandarin. Alapból nagyon kevés gyümölcsöt eszek, anyutól kaptam mandit, egész jó volt a kásával.)

Ebédre három kis dobozom volt: sonkának, rántottának (2 hatalmas toji zsíron sütve+só), maréknyi salátának (jégsaláta, só, tökmagolaj), és egy szeletke kenyeret vittem még.

(A zöldségekkel nagyon hadilábon állok, ma is azért vittem csak, mert van itthon, nem szeretném, ha tönkremenne és ki kellene dobnom, és mert illett az étekhez a zöld szín, no meg a tökmagolajat nem akartam magában inni, na ezt viszont (a t.olajat) imádom.)

Amit az ember meg tud tenni magáért, azt nem árt megtenni. A sors nem mindig szól bele a házimunkába sem, így aztán még munka előtt elmosogattam (ezt képes vagyok a végletekig halogatni), munka után pedig kitakarítottam. Enni ma már nem fogok, mert éhes nem, csak szomjas vagyok, úgyhogy poharazgatok, iszogatom a vizecskét. :)

A mozgásra kell még figyelnem, mert legyek bármilyen lusta is, hiányzik. És ugye legtöbbször ez is csak rajtam múlik.