KEDD
Pénteken jöttem haza Németországból. A három hetes alváshiány hozta magával a következményeket. Szombaton, vasárnap és hétfőn konkrétan jártányi fizikai erőm sem volt. Képtelen voltam koncentrálni és aludtam, amennyit csak tudtam. Ma reggel fizikailag határozottan jobban voltam és az agyam is elkezdett működni. Viszont most jött a mentális következmény. Tagadhatnám, de minek: nem vagyok jól. Sőt -ismerve magamat és az elmúlt másfél-két éves kis kálváriámat- nagyon nem. Kora este kezdtem ijesztő tüneteket produkálni. Ijesztőeket, mert roppant mód hasonlítottak a Dr S. körüli állapotokra. Azt viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy dagonyázzak ezekben az érzésekben. Minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy este ne hívjam fel Dr S-t: elmentem sétálni, aztán vettem egy forró fürdőt, ettem... És minden erőmmel a jelen pillanatra és annak pozitív elemeire koncentráltam. És eldöntöttem: ha a következő három hetes etapban is ilyen mértékű lesz az alváshiány, akkor nem megyek vissza többet.
Edzés reggel:
Nem voltam még teljesen oké a három hetes munka után, de ma már nem lehetett kifogás. Megfogtam -egyelőre- a két kilós tárcsáimat és a fejem búbjától a lábujjaimig átmozgattam magam. Volt bicepsz, tricepszhajlítás, oldal- és előre emelés, vállból nyomás, guggolások, kitörések (...) és a végén nyújtás. Minden gyakorlatot lassan, 10-szer ismételtem. Lehet, hogy viccesen hangzik ez mint edzés, de valahol el kell kezdeni. Az izmaim nem tiltakoztak közben, hanem emlékeztek. Tudják, hogy ennél sokkal többre is képesek. De ezért a kicsiért is hálásak voltak. Én pedig hálás vagyok magamnak, hogy három nap teljes pihenő után képes voltam magam fejben erre a picurka mozgolódásra összeszedni.
R: 2 vajas-paprikás saját kenyér, keto kávé
E: húsgolyó, kis krumplipüré, párolt zöldség, saláta
V: ...
Ebédnél nem ment a húsgolyó. Már Németországban észrevettem, hogy nem esik jól a hús. Évek óta mindig ebben az időszakban jön ez: rosszul vagyok a hústól, sőt úgy általában legszívesebben kaját sem látnék. Réges-régen böjti időszak volt a farsang utáni, egészen húsvétig. Talán az sem csak egyházi jelentőségű. Hiszen nagyanyáinknak ilyenkorra kiürült a kamra, csak a sonkadarab maradt húsvétra. Ha maradt. Ahogyan a cirkadián ritmusom is nagyon jól működik, lehetséges, hogy ez az ősi dolog is megvan bennem. De a lényeg: ha ki akarsz kergetni a világból, tegyél elém egy darab sült húst...
Ha a lelkem nincs rendben, a mai napig képes vagyok evéssel kompenzálni. Sokszor győz az eszem és hamar lebeszélem magam róla, de van, hogy ez nem sikerül. Mert nincs kedvem erősnek lenni, nincs kedvem megbeszélni magammal, pedig csak pár másodperc lenne az egész. De néha egyszerűbb a könnyebb utat választani. Emberből vagyok, én is hibázok és csinálok néha hülyeségeket. Az este volt ilyen. Megettem mindent, ami a kis ketos konyhám nem ketos része volt. Szerencsére ez nem túl nagy mennyiség. Tudtam, hogy fájni fog a hasam és felborul az emésztésem, tudtam, hogy a problémá(i)mat nem fogom megoldani, de hát ez most így esett.
Mielőtt elaludtam volna (ami nem ment könnyen fájó hassal), megbeszéltem magammal a dolgaimat. Van egy jól begyakorolt "programom", ezt "lefuttattam". A program főleg kérdésekből áll, amikre kegyetlenül őszinte válaszokat kell adnom magamnak gondolkodási idő nélkül. Ezekből a válaszokból feltárul maga a gond/probléma, amire azonnali megoldási lehetősége(ke)t kell adnom magamnak. Régebben mindez ülve zajlott, papírral és tollal a kezemben, elalvás előtt felírtam a kérdéseimet, másnap rászántam egy órát a válaszkeresésre (de csak ezt az órát, amúgy nem foglalkozhattam vele), majd minden nap három dologra kerestem megoldási lehetőséget. Dr S-től tanultam a technikát, amit mára már pár perces elalvás előtti rutinná fejlesztettem. Toll és írószer nélkül, fejben. Tökéletesen működik, a pár perc alatt megnyugszom, a gondokra megvan a megoldás, amit másnap alkalmazok, semmi akadálya, hogy hálát adva a napért mosolyogva elaludjak.
A mai napom már jól indult és jól is folytatódott. Tornával kezdtem, ami nagyon jólesett. Bemelegítés után mindhárom gyakorlatsor háromszor ismételve, majd nyújtás.
Aztán sütöttem. Mini fánkot. Reggelire. Egy másodpercig gondolkodtam, hogy sós legyen vagy édes, aztán az édes mellett döntöttem. (Ha már meleg volt a sütő, bedobtam gyorsan egy adag kenyeret is.) Délután sütire vágytam, de csak pár darab kekszem volt, azt megettem. Estére pedig kiderült, mi is volt ez a lelki mizéria meg a dolog az evéssel: megjött a télapó. Vezetem a naptáramban a mensik idejét, de ezentúl rá is kell nézzek, mert akkor tudom előre, hogy készülnöm kell valami ketos édességgel.
Este pedikűrösnél voltam. Életemben először. Olyan bőrkeményedéseim voltak, amik már fájtak és már nem tudtam velük mit kezdeni. B-t, a pedikűröst nem ismertem előtte, sosem találkoztunk, de hihetetlen, hogy ránézett a lábamra és olyan információkat mondott rólam (igazakat), hogy dobáltam volna a hátasokat, ha nem ülök éppen. Sok jó tanácsot is kaptam. Amikor a táplálkozásomról szó esett, azt mondta: "Taníts meg engem így főzni!". :) És beszélgettünk a Boszorkánykonyháról, életről és módról...
A közvetlen környezetem, a családom és a blog állandó olvasói tudják, hogy októbertől meglehetősen kemény anyagi körülmények között tengődtem. Sok segítséget kaptam, amit hálásan köszönök. A három hetes német munkaetappal (konkrétan a fizetéssel) sikerül majd egyenesbe hoznom magam, és számomra hatalmas dolog, hogy ma én segíthettem másnak. Így kicsit visszaadhatom azt, amit korábban én kaptam.
És nagy szervezésben vagyunk. Pénteken ugyanis anyura, a húgomra és rám vár egy nagy utazás. Mindhárman más okból ülünk buszra, aminek mégis van egy közös eredője: a húgom nagy álma, ami most megvalósul. De erről majd holnap írok.
R: mini fánk és keto kávé
E: (akciós) lazac, párolt zöldség, nagy adag saláta kis kék sajttal, olívabogyóval
délután: pár keksz, nagy marék mogyoró
V: -
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Aztán sütöttem. Mini fánkot. Reggelire. Egy másodpercig gondolkodtam, hogy sós legyen vagy édes, aztán az édes mellett döntöttem. (Ha már meleg volt a sütő, bedobtam gyorsan egy adag kenyeret is.) Délután sütire vágytam, de csak pár darab kekszem volt, azt megettem. Estére pedig kiderült, mi is volt ez a lelki mizéria meg a dolog az evéssel: megjött a télapó. Vezetem a naptáramban a mensik idejét, de ezentúl rá is kell nézzek, mert akkor tudom előre, hogy készülnöm kell valami ketos édességgel.
Este pedikűrösnél voltam. Életemben először. Olyan bőrkeményedéseim voltak, amik már fájtak és már nem tudtam velük mit kezdeni. B-t, a pedikűröst nem ismertem előtte, sosem találkoztunk, de hihetetlen, hogy ránézett a lábamra és olyan információkat mondott rólam (igazakat), hogy dobáltam volna a hátasokat, ha nem ülök éppen. Sok jó tanácsot is kaptam. Amikor a táplálkozásomról szó esett, azt mondta: "Taníts meg engem így főzni!". :) És beszélgettünk a Boszorkánykonyháról, életről és módról...
A közvetlen környezetem, a családom és a blog állandó olvasói tudják, hogy októbertől meglehetősen kemény anyagi körülmények között tengődtem. Sok segítséget kaptam, amit hálásan köszönök. A három hetes német munkaetappal (konkrétan a fizetéssel) sikerül majd egyenesbe hoznom magam, és számomra hatalmas dolog, hogy ma én segíthettem másnak. Így kicsit visszaadhatom azt, amit korábban én kaptam.
És nagy szervezésben vagyunk. Pénteken ugyanis anyura, a húgomra és rám vár egy nagy utazás. Mindhárman más okból ülünk buszra, aminek mégis van egy közös eredője: a húgom nagy álma, ami most megvalósul. De erről majd holnap írok.
R: mini fánk és keto kávé
E: (akciós) lazac, párolt zöldség, nagy adag saláta kis kék sajttal, olívabogyóval
délután: pár keksz, nagy marék mogyoró
V: -
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
