Hazarepültem.
Most már három napja itthon vagyok, de nem lesz friss fotó, mert az előző életemben sokkal jobban néztem ki, mint ma.
Étek (nagyjából paleo):
R: 1 alma, 1 banán
T: gránátalmalé
E: zöldség krémleves, kenyér
U1: alma, sajt
U2: narancs, diákcsemege, sajt
V: tea az Irish Pubban a fiúkkal
Reggel a mozgás után rendet raktam a konyhában és úgy elfáradtam, hogy -megtehettem- elmentem aludni. Jó, hogy tegnap este megcsináltam az ebédemet, ma nem kellett főznöm, ehettem a levest. Ebéd után takarítás, majd újabb alvás. Iszonyatos, mennyire kiszívta belőlem az energiát az a kinti 22 nap. Nem jó érzés, hogy még 3 nap után is szinte képtelen vagyok bármire. Megyek-jövök én, de nem tart sokáig az erő. Nekem is jól jött a "hosszú hétvége", majd szerdán megyek be a városba ügyeket intézni, remélem, addigra már vezetni (figyelni, koncentrálni) is tudok.
Nagyon furcsa, hogy amennyire kívántam a gyümölcsöt (is, azért is terveztem 2 nap paleo szerű átmenetet vissza a ketóhoz), annyira nem értékeli a szervezetem. Egész délutánig hasmenésem volt és semmi komfortérzet a gyomorban. Mivel megvettem a gyümit anno holnapra is, megpróbálom megenni (nincs sok), ha nem esik jól, elajándékozom. Körvonalazódott a fejemben egy keto csokikrém, ha lesz erőm hozzá, megcsinálom holnap. Nagyon egyszerű és van hozzá itthon minden. Hiába: ketós étkezéssel vagyok jól. csűrhetem, csavarhatom, próbálkozhatok mindenfélével, én zsírral működöm, ilyen vagyok.
A hétvégi "zabálással" sikerült 2.5 kilót híznom, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. Mint azt is, hogy simán újra meg tudnék hízni 80+ kilósra szerintem 2 hónap alatt. Persze nem ez a cél, de a kilók most sem érdekelnek. Ami számomra még mindig furcsa, hogy harminc iksz év kellett ahhoz, hogy rájöjjek: a hagyományos, a szénhidrát alapú étkezés számomra kínlódás, folyamatos éhséggel, rosszulléttel, diszkomfortérzettel. És hogy amennyire szerettem régebben a gyümölcsöket, most annyira nem. Egyedül a szőlő az (főleg a fehér, nagyszemű), amit szinte bármikor meg tudnék enni.
Jó ideje készül a bejegyzés, közben el-elmélázok, tartom kicsit a fejem a tenyeremben, be-becsukódik a szemem. Úgyhogy máma sem hasad már tovább...
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
